Arany csengő volt a szive
s nem csengette meg senkise.
Kopott már zengő aranya,
rozsdás is, fakó a szava.
Aki most rázza meg: bolond,
bút hirdet csak, rekedt kolomp.
Őszt jelent, lombnak hullását,
parázs vágyaknak
hunyását
Télt igér, ködöt és párát,
fehér álmainak párnát.
Aki örömre csengeti,
tudom csalódva elveti.
Arany csengő volt a szive:
nem rázta kedvvel senkise.
Forrás: Napkelet 6. évf. 2. sz. (1928. január 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése