Itt mindig zeng, itt mindig áll a bál,
De nem ismer rá senkise a párja:
Álarcot ölt itt mindenki magára,
Mert táncost máskép senki sem talál.
A perc ujjongva, mámort dobva száll,
Minden sarokban heje-huja járja
S mindenki táncol, bárki hivja táncra:
Hazugság, jóság, élet vagy halál.
Kesergés, bánat, gond itt nem zavar:
Az álarc mindent, mindent eltakar,
Minden mosolynak vig zene a szárnya,
Csak akkor torzul egy-egy sóhaj gyászra,
Mikor a halál néha felnevet
S mindenki minden álarcot levet.
Forrás: Napkelet 6. évf. 3. sz. (1928. február 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése