Ott kinn száguldó autó tülköl
És repülőgép száll az égen.
Mi meg csak úgy szeretjük egymást,
Ahogy egykor szerettek régen.
Mi nem táncolunk négertáncot,
A szivünk nincs kificamodva.
Lehajolunk a kis bogárhoz
És merengőn nézünk a holdba.
Az Istent nagybetűvel irjuk,
Kisbetűvel irjuk a poklot,
Vizet adunk a szomjazónak
És fölemeljük, ki elbotlott.
Virágos kert a szenvedélyünk,
Házunk a békességnek vára,
Úgy tele vagyunk fényességgel,
Hogy lámpa sem kell éjtszakára.
Forrás: Napkelet 6. évf. 2. sz. (1928. január 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése