Golyó találta kinn a vár alatt
s forró szíve lassan bénulni kezdett…
Ágya körül nem álltak sorfalat,
csak két barátot látott s egy keresztet.
S a vére míg csöppenként elfogyott,
tünő tudatán átfutott az élet:
bujdosás, gond, bánat, száz befagyott
remény és hány nem teljesült ígéret!...
Bécs, Lengyelhon még egy mosolyt kicsalt,
majd régi zsoltárt kezdett súgni ajka;
kábult fülébe zeneszó rivallt;
csaták, utánuk csók és tele kanna…
És úgy érezte utolsót sóhajtva,
hogy tört szemét lassan lefogja Anna.
(Szeghalom)
Forrás: Napkelet 6. évf.
1. sz. (1928. január 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése