Königsbergben
született a sokoldalú német művész. Író, zeneszerző, zenekritikus, karmester,
rajzoló és festő. Az Amadus nevet Wolfgang Amadeus Mozart iránti tiszteletből
vette föl. Apja ügyvéd volt, ő is jogot tanult szülővárosában, 1796-tól
hivatalnok lett. Mivel karikatúrákat készített porosz tisztekről Posenben,
ezért áthelyezték. 1804-től Varsóban dolgozott, ahonnan két év múlva
elbocsátották, mert a francia sereg bevonulása utána megtagadta a hűségeskü
letételét. Ezt követően Bambergben,Drezdában és Lipcsében szabad foglalkozású
művész lett, de 1814-től újra porosz állami hivatalnok. Irodalmi alkotásai már
korán hírnevet hoztak a számára, így amikor Berlinbe költözött, diákkori
barátja, Hitzig könyvkiadó fogadást rendezett a már híres író tiszteletére.
Baráti társasága november 14-e naptári szentjéről Serapion-testvéreknek
nevezték magukat.
A
német romantika egyik legsikeresebb egyénisége pályáját zenei alkotásokkal
kezdte. Varsóban megzenésítette Brentano a Vidám
muzsikusok című daljátékát, 1807-ben Goethe Faustjának megzenésítése
foglalkoztatja. Bambergben és Lipcsében, ahol díszlettervezőként és
karmesterként is dolgozott, egy újság zenekritikusa volt. „Vele született meg a
modern zenekritika”. Beethoven V. szimfóniájától írt tanulmánya ma is a
legjobbak közé tartozik. Ugyanennél a lapnál jelenik meg első elbeszélése
1809-ben, Glück lovag címmel.
Hoffmann alkotásaiban a fantasztikum és a valóság összefonódik, kiegészíti
egymást. A fantasztikummal azonban még akkor sem azonosítja magát teljesen, ha
az számára az elfogadhatatlan kispolgári valóság idealizált ellentéte, mint
például a csodálatos Atlantisz eszméje az 1814-ben írott Arany virágcserép c.
kisregényben. Hoffmann műveiben nagyon fontos szerep jut a zeneiségnek. A mesék
önálló mitológiája lehetőséget ad a szürke hétköznapoktól való eltávolodásra.
Hoffmann fantasztikus ötletei gyakran támaszkodnak a kor tudományos
felfedezéseire.
A
csodálatosnak és a valóságnak a sajátos kapcsolatát teremti meg A Serapion-testvérek című
elbeszéléskötetével, amelyben a különálló történeteket az azokat elbeszélő
társaság tagjai által fűzi egységes keretbe. A kötet egyik leghíresebb műve a Scuderi kisasszony c. elbeszélés.
Művészete
a világirodalomban számos alkotóra hatott, így Poe-ra, Gogolra, Balzacra,
Wildra, Dosztojevszkijre, Dickensre. A zene egész életét végigkísérte, több
művét megzenésítették. 1822-ben hátgerincsorvadásban halt meg.
Az arany virágcserép
Az
arany virágcserép egy fantasztikus mese, hétköznapi, városi környezetben,
Drezda utcáin és terein játszódik. A mű eseményvilágának két síkja van: egy
reális és irreális idősík és helyszín is. Az író pontosan megjelöli a cselekmény
kezdetének napját és időpontját is.
„Áldozócsütörtök
napján, délután három órakor egy fiatalember futott át Drezdában a Schwarzes
Tor alatt, pontosabban egyenesen beleszaladt egy öreg, csúf kofaasszony almás
és süteményes kosarába; ami szerencsésen megmenekült a széttaposástól,
szanaszét repült és az utcagyerekek vidáman osztoztak a zsákmányon, amelyet a
heves úr szórt közéjük. A vénasszony jajveszékelésére az árusasszony is
otthagyta a sütemény- és pálinkapultját, körülvették a fiatalembert, és a
csőcselék féktelenségével szidalmazták, úgyhogy az ifjú a bosszúságtól és
szégyenkezéstől elnémulva, odanyújtotta kicsiny, nem éppen duzzadó
pénzeszacskóját; a vénasszony mohón megragadta, és sietve zsebre tette. Most
megnyílt az eddig szorosra zárt embergyűrű, de miközben a fiatalember
kiszáguldott, a vénasszony így kiáltott utána:
-
Persze, rohanj csak… rohanj csak, ördögfajzat… hamarosan kristályba lesz
zuhanásod… kristályba…!”