Papp Attila: Papírrepülő

Forrás: http://parentia.hu/cikk/zoom/1710-repulesi-rekord-69-metert-szallt-egy-papirrepulo

Messzire szállj, repülőm!

Szilaj szellőt fogj fülön,

a szakállát jól megragadd,

a hátára vesd föl magad,

szállj toronyra azután,

szusszanj meg a Hargitán,

később fönnebb repülj,

a Göncöl rúdjára ülj.

Megpihenhetsz éjféltájban

a telehold udvarában.

Forrás: Székely Útkereső 1. évf. 4-5. sz. (1990. július-augusztus)

Bezerédj Amália (1804-1837): Flóri könyve – Hasznos növények

Búza

Leghasznosabb növény ez,

Mit még eddig ismerünk,

Lisztjéből lesz sütemény,

És tápláló kenyerünk.

Burgonya

Gumója jó sülve, főve;

S kenyérszűke idején

Kiválólag csaknem ezzel

Táplálkozik sok szegény.

Komló

Sárga fürtű virágiból sert főznek,

Megforrázva jó ízt ad a kenyérnek,

Dús indája felfut kertre, tetőre.

Svédországban vásznat szőnek belőle.

(Forrás: Gyermekversek - Csiberébi 56. old. - Válogatta és az utószót írta Ambrus Judit - Unikornis Kiadó Bp. 2001.)

Bezerédj Amália (1804-1837): Flóri könyve – Virágok

Rózsa

Én vagyok a büszke rózsa,
A virágok királynéja;
Elterjedve e világon,
Igen nagy az én családom.

 

Katika sisakvirág

Szép sötétkék virág vagyok,
Száramon sok sisak terem,
A gyógytárban hasznos növény,
Igen mérges a gyökerem.

 

Mák

Ért magvamat mézzel főve
Süteménybe használják.
„Mákony” nevű altatószert
Tejnedvemből csinálják.

 

Piros gyűszűvirág

Én is nagyon mérges vagyok,
Hozzám ne is nyúljatok;
Bár pirosló gyűszűimmel
Kertekben is virítok.

(Forrás: Gyermekversek - Csiberébi 55-56. old. - Válogatta és az utószót írta Ambrus Judit - Unikornis Kiadó Bp. 2001.)

Bezerédj Amália (1804-1837): Flóri könyve – Talányok

1.

Mind örökké barangolok,

Azt sem tudom, hol lakom;

Ahol járok, dörömbölni

Szoktam, ajtón, ablakon.

S ezért senki nem is szeret,

Ki is szeretné a

(szelet)

2.

Nincsen lábam, mégis gyorsan szaladok;

Nagyra növök, ha egy helyben maradok;

Mély torkommal mindenfélét elnyelek,

Ha bősz vagyok, rettegnek az emberek.

(Folyó)

3.

Aki engem nem kerül,

Sokban előre halad.

A jó gyermek jó kedvvel

Rendesen meglátogat.

(Iskola)

4.

Van szavam, de nincs hangom,

Nem aluszom, nem eszem;

Mégis hogyha kedved tartja,

Jól mulathatsz énvelem.

(Könyv)

(Forrás: Gyermekversek - Csiberébi 55-55. old. - Válogatta és az utószót írta Ambrus Judit - Unikornis Kiadó Bp. 2001.)

József Attila (1905-1937): A cipő (1932)

Költő vett föl, pici lábán
  egy ilyen tapos,
két megtörött, szelid orcám
  azért bánatos.

Fény deszkázhat, ég füstölhet.
  Lekvár lesz a sár?
Neki mindegy. Füzőmből meg
  kanócot csinál.

Sziszeghetek, ügyet se vet
  rám, a marcona.
Kiadhatom a lelkemet, -
  ennek nincs hona.

S ha szívemet künn az uccán
  elébe teszem,
elpirul ugyan, de aztán
  döfköd mérgesen.

Nyelvem néha rája öltöm;
  visszanéz csunyán
s ő is, az én morcos költőm
  nyelvét ölti rám.

Volt fényes és szép életem.
  Hordott egy huszár
s váltogatott, a hűtelen.
  Ennek vége már.

Ne tartott vón ilyen árra,
  vetett volna ki
Észak homályló havára
  dérrel porlani,

vagy Dél izzadt erdejében
  tigris tépne szét,
vagy gyík fülelné belőlem
  az éj gyors neszét,

vagy egy éjjel hordanának
  szét a termeszek, -
vagy tengeri zöld homálynak,
  ahol elleszek

virágállatok közt csendben,
  mint cipő-virág,
mig belepnek puha testtel
  iszamos csigák.

Oh, sudarán fa lombjának,
  szagolna maki,
vagy csak mocsári gólyának
  vetett volna ki!

Az is befüzne kigyóval,
  szállana velem,
lassút lépne s állva tollal
  fedné egy felem.

Rab vagyok a költő lábán,
  két éve tapos,
két megtörött, szelid orcám
  azért bánatos.

(Forrás: Gyermekversek - Csiberébi 205-206. old. - Válogatta és az utószót írta Ambrus Judit - Unikornis Kiadó Bp. 2001.)

Arany László (1844-1898): Lili... lili... liliom...

(Szalay Lilikének)

Lili... lili... liliom,

Zenebona, milliom,

Nyughatatlan kéneső,

Veszedelem-kereső,

Izeg-mozog teste-lelke

Kész ijedség járta-kelte.

Akit ölel, felborítja,

Akit becéz, szétszakítja,

Jötte-mente zivatar...

- Jaj, be jó, hogy fiatal!

(Forrás: Gyermekversek - Csiberébi 146. old. - Válogatta és az utószót írta Ambrus Judit - Unikornis Kiadó Bp. 2001.)

Dienes Lajos (1816-1874): Doktór róka

Lúd asszonysága mint kikölté

Aranypelyhü libuskáit

Minden percét vigyázva tölté:

Hogy a róka, mely váltig áhit

Zsenge libát, közel ne jusson,

S a legszebbel haza ne fusson.

A róka jól tudá, hogy a lúd

Gyanuval él ő ellene.

S azon törvén furfangos agyát

Hogy a libáit féltő anyát

Rászedni miképp kellene?

Egyszerre csak eszébe jut

Az ó kalap s hosszú kaput,

Mit egy orvos padlásán láta

Midőn galambjait dézsmálta.

„Megvan – mond álnokul ujjongva,

A libavárat beveszem.

Nem ismer rám lúdasszonyom, ha

Magamat doktorrá teszem.:”

S lefőzni a ludat legottan

Elindul nagy határozottan.

Egész napestig merre kószált?

Az nincsen sehol megírva.

Elég, hogy a lúd-ól előtt állt

Keserves könnyeket sírva

Este felé alkonyatkor,

Felöltözve, mint egy doktor

Az alakoskodó róka...

Fejében roppant paróka,

A parókán öblös kalap

S a félrőfös kalap alatt

Doktor uram nyaka körül

Keményített magas gallér

melynek a divat-gavallér

Többnyire csak azért örül:

hogy nem látszik ki belőle

Csupasz képe, meg a – füle.

a szeméből fakadó özönt

Felgyűrűzött ujjai között

Ravasz arcán végig lengő

Hófehér patyolat-kendő

Törülgette, takargatta,

Az álnok így csalogatta

Lúd asszonyságot és libáit

Az ólnak élces ajtajáig,

Hol módos párbeszédben

Úgy nyakon főzte a lúd,

Hogy tán mostanáig fut.

S most a párbeszédet kérjük

Hogy mesénknek végét érjük.

LÚD:

Nagy jó uram mi bánat érte

Hogy oly kegyetlenül zokog

Miért füröszti könnyeiben

Azt a hosszú kaputrokot?

RÓKA:

Eszem a

Zuzádat

Én keserves árvám!

Lakatot

Akasztott

Óladra az ármány!!...

Azért fáj

Szívem, hajh!

S majd megreped tőle:

hogy ki nem

Jöhettek

A friss legelőre.

Sokáig

Tanultam

Én a doktorságot

S jól tudom,

Hány liba

Gégéjére hágott

A rekedt

Levegő,

Legkivált ha többen

Valának

Bezárva

Egy közös börtönben.

Ha magad

Birod is

Ketrecednek gőzit:

Libáid,

Higgy nekem –

Nem sokáig győzik.

Kövesd hát

Szavamat,

Szívem szerint szólok,

Háritsd el

Jókor a

Veszedelmet rólok.

Ha tilos

Nekik a

Pázsiton futkosni;

Legalább

Nyakokat

Jó lesz kidugdosni.

Szíjjanak

Friss leget,

Amennyit csak bírnak

Egyedül

Így vetünk

Fittyeket a sírnak!

LÚD:

Köszönöm

Doktor úr

A tanácsot szépen.

Torkukra

Forrhatna

Libáimnak éppen

Az a nagy

Róka szag,

Mely orromat sérti.

Fel is út

Le is út

Lóduljon kend! érti?

(Forrás: Gyermekversek - Csiberébi 76-79. old. - Válogatta és az utószót írta Ambrus Judit - Unikornis Kiadó Bp. 2001.)

Bezerédj Amália (1804-1837): Flóri könyve – Macskafi

Volt egy piciny cica,

És azt a kis Vica

Mindig hordozgatta,

Tejjel jól tartotta;

De a cica rossz volt,

Ha mérges volt, karmolt.

Egyszer Vica játszott,

A cicához ugrott

S simogatta szépen:

De az mérges éppen,

Vicán olyat karmolt,

Hogy a vére is folyt.

Kis Vica sikoltott,

Cicától elfutott;

„Egyél csak egeret,

Mondja – nem kenyeret;

Tejet sem kapsz többet,

Cicát kapok szebbet;

Azt tejjel itatom,

Szépen simogatom.”

Már most sírt a cica,

S könyörgött, hogy Vica

Tovább is szeretné

És tejjel etetné:

Ígérte is volna,

Hogy már nem karmolna,

De Vica elfutott,

S egyre haragudott.

Anyja kérdé Vicát:

„Mért bántod a cicát?

Mért meg nem eteted?

Talán elfelejted?”

Vida mondja: „Rossz volt

A cica, megkarmolt.”

„Hát ha te rossz voltál,

Mást meg is karmoltál?”

Édes anyja így szól –

„Gondold te csak meg jól,

Ha nem etetnélek,

Nem is szeretnélek

Soha többé téged:

Mi lenne a véged? –

De ha te vétettél,

S aztán könyörögtél,

Akkor én mit tettem,

Szólj, és mit feleltem?”

„Engem megcsókoltál

És megbocsátottál”,

Így felel kis Vica.

„Jer ide kis cica,

Tejjel megitatlak,

És megsimaglak”.

(Forrás: Gyermekversek - Csiberébi 54. old. - Válogatta és az utószót írta Ambrus Judit - Unikornis Kiadó Bp. 2001.)

József Attila (1905-1937): Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,

kelő nappal én is kelek,

nem törődök semmi mással,

csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom

kedvesem lesz virágáron,

ha csalán lesz, azt se bánom,

igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,

jóhíremre jól vigyázok,

nem ér engem veszedelem,

magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,

napkeleten, napnyugaton –

ha már elpusztul a világ,

legyen a sírjára virág.

(Forrás: Gyermekversek - Csiberébi 200. old. - Válogatta és az utószót írta Ambrus Judit - Unikornis Kiadó Bp. 2001.)

Bezerédj Amália (1804-1837): Flóri könyve – A csiszonka

Nem régiben ismertem egy

Ép növésű fiúcskát,

Jó szülői jót akarva

Iskolába járatták.

Jól is tanult, tanítója

Nem panaszolt reája;

De mint sokmás fiúcskának,

Volt egy kóros hibája.

Télen, midőn nagy hidegben

Az utcákra jég fagyott,

Meg-megállt ő csiszonkázni,

Mikor egy kis rést kapott.

De egyszer lesz, a mi nem volt!

S amint im így mulatott,

Vigyázatlan volt a lépés,

Zsupsz! – szegényke elbukott.

„Jaj Istenem! jaj Istenem!”

- Sikoltott, de hiába:

Jó emberek vitték haza,

El volt törve a lába.

Bús szülői szívszakadva

Látták így a gyermeket,

Lefektették, orvost hívtak,

Haj be sokat szenvedett.

Fölgyógyult, de görbe lábbal

Most is sántán lépeget;

Siratva e hibát, de már

Eső után köpenyeg.

(Forrás: Gyermekversek - Csiberébi 53. old. - Válogatta és az utószót írta Ambrus Judit - Unikornis Kiadó Bp. 2001.)