Nem régiben ismertem egy
Ép növésű fiúcskát,
Jó szülői jót akarva
Iskolába járatták.
Jól is tanult, tanítója
Nem panaszolt reája;
De mint sokmás fiúcskának,
Volt egy kóros hibája.
Télen, midőn nagy hidegben
Az utcákra jég fagyott,
Meg-megállt ő csiszonkázni,
Mikor egy kis rést kapott.
De egyszer lesz, a mi nem volt!
S amint im így mulatott,
Vigyázatlan volt a lépés,
Zsupsz! – szegényke elbukott.
„Jaj Istenem! jaj Istenem!”
- Sikoltott, de hiába:
Jó emberek vitték haza,
El volt törve a lába.
Bús szülői szívszakadva
Látták így a gyermeket,
Lefektették, orvost hívtak,
Haj be sokat szenvedett.
Fölgyógyult, de görbe lábbal
Most is sántán lépeget;
Siratva e hibát, de már
Eső után köpenyeg.
(Forrás: Gyermekversek - Csiberébi 53. old. - Válogatta és az utószót írta Ambrus Judit - Unikornis Kiadó Bp. 2001.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése