2012. máj. 18.

Tompa László: Minek ma vers?


Minek ma vers? Oh, minek és kinek?
S ha van is: kinek, ki zendíti meg?

Kit tud ma tenni hanggal oly csodát,
Hogy minden egyéb hangot hasson át?

Hogy minden zaj, s jaj, amivel tele
Az élet, zengjen egybe, mint zene.

De az harsogjon, törvény is legyen!
Ahogy Ő szólt a Sinai-hegyen.

Oh, korunk, ennek nem kora! – szegény
Világunk egy szilánkká tört edény.

Egy sokszorozott, újabb zűrzavar –
nincs, aki tudná. gőze mit takar?

S mily iszonyat! Csúf tehetetlenek
A lelkünkön torz kéjjel fekszenek.

Erőszak a rend. Az okos: bolond!
S a sértett Ember pusztában bolyong.

Még sokat kelhet ott bolyongnia,
Míg új fiút szül új Szűz-Mária!

Talán majd akkor minden rendbe jön –
Ma kínlódnunk kell némán és külön.

S fellökődvén is: a kínok, s dühök
Hangja torkunkból véresen hörög - -

(Forrás: Erdélyi Helikon 1932. jan.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése