2012. dec. 11.

Bitskey István: JANUS PANNONIUS (1434-1472)





A reneszánsz kor Európa-szerte virágzó latin nyelvű költészete a 15. század közepén Magyarországon is szárba szökkent, miután egy kiemelkedő tehetségű fiatal költő arra vállalkozott, hogy az itáliai ihletésű poézist a Duna völgyében is meghonosítsa.

Janus a Dráva menti táj szülötte, magyar-horvát vegyes családból származott, eredeti nevét nem ismerjük, ő maga humanista szokás szerint mindig a latinos névformát használta. Nagybátyja, Vitéz János váradi püspök, a későbbi esztergomi érsek mint a Hunyadi család bizalmasa jól tudta, hogy korszerű humanista műveltség csakis Itália egyetemein szerezhető, a kancelláriai szolgálathoz és a főpapi javadalmak elnyeréséhez ennek segítségével lehet eljutni. Érthető, hogy a család jó képességű ifjú tagját Ferrarába küldte, hogy ott Guarino da Verona hírneves iskolájában folytassa tanulmányait.

A tizenhárom éves korában Itáliába érkező Janus beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nem csupán a latin és görög grammatika és retorika terén szerzett jártasságot, de az antik auktorokat s a mitológiát is alaposan megismerte. Tizenhét éves korában már kész költőként emlegették; különösen epigrammáinak szellemessége aratott sikert az észak-itáliai humanisták körében. Tanárának, „Guarino mesternek” később terjedelmes dicsőítő költeményben állított emléket, benne látta a hálás tanítvány a humanizmus megtestesülését, így költeménye a tudás, a szellemi nagyság apoteózisa is egyben.

Donászy Ferenc: Az égi jel


1580 táján, János fővétele napján, éppen delet harangoztak ős Budavárosában, midőn a nap egyszerre elsötétedett és helyette három sápadtfényű csudatünemény jelent meg a színétvesztett égbolton.

Kettő sugaras küllőalakban rajzolódott az égre, a harmadik pedig, egy óriási, vérbemártott török kardhoz hasonlított és a zenithről ragyogtatta alá lángvörös fényét.

A lakosság apraja-nagyja az utcákra tódult. Kinek is volna étvágya az evéshez, midőn ilyen fenyegető égi jelek támadnak.

Különösen az égboltozat közepén lángoló üstökös-csillagforma véres kard okozott nagy megdöbbenést s a félénkebbek szorongó szívvel találgatták: vajjon háborút, döghalált, vagy éppen a világnak a végét jelentik ezek a rémletes égi jelek?

Csáth Géza: Puccini


Ő ma a világ legnépszerűbb élő zeneszerzője. A népszerűsége nem csinált reklám-népszerűség, nem divat-népszerűség, hanem komoly és természetes következménye annak a sok nagy kielégülésnek, amelyet művészete annyi és annyi embernek szerzett és szerez. A népszerű operettszerzők dicsősége nem hasonlítható az övéhez. Lehár, Lincke, Ziehrer, Fall, Sydnei Jones, Kerker Gusztáv világhódító operettjei nagy anyagi sikerüket a kétségbevonhatatlan, de aránylag kicsiny és nem "új" zenei értékeik mellett: elsősorban a reklámnak, a már megszerzett sikerek szuggesztív erejének (amely a kisebb zenei intelligenciájú publikumnál igen fontos tényező), és furfangosan kieszelt színpadi trükkjeiknek köszönhetik. Puccini elsősorban annak, hogy megtalálta a zenedrámaírásnak, ennek az örökösen nyílt kérdésnek egy sajátos megoldását, amely ez idő szerint leginkább kielégítőnek látszik. A megoldásban Puccinit különösen mély költői kedélye, egészséges művészi öntudata, nagy és abnormis irányú zenei fantáziája, továbbá jelentékeny, bár egy és más tekintetben korlátolt technikája segítette. Elég az hozzá, hogy a megoldás megvan és egyelőre négy ún. "melodráma" alakjában - amelyek: Manon Lescaut, Tosca, Bohémélet, Pillangókisasszony - ott szerepel a világ összes operaszínpadain, ott szerepel minden, ma zenével foglalkozó, ember érdeklődésében.



*



Aki először hall Puccini-muzsikát, az az impressziója, hogy ez a zene merőben különbözik mindattól, amit eddig mások írtak. Pedig a hatás titka éppen ott rejlik, hogy ez a merő különbség csak látszólagos.



Donászy Ferenc: A végnek vége

Bornemissza Lénárd éppen kertjébe akart indulni, hogy megnézze, vajon különös gonddal tenyésztett Borametzfa palántái nem szenvedtek-e a hirtelen jött jégesőtől, midőn csatlós kocogott be udvarába.
—Ki vagy? Honnan jöttél?
—Pethőné nagyasszonyom sellővári udvarából jöttem! felelte a jövevény.
—Úgy? Nincs baja leányomnak? Hoztál valamit? Ide vele, parancsolá kurtán.
A csatlós nyergéről egy széles, de lapos iszákot oldozott le és a levéllel együtt átadta Ivánnak.
—Kegyelmed az öreg Iván, a kulcsár? Akkor kegyelmed számára is lenne ám valami átadni valóm a vendég leányasszonyka részéről, suttogá, tarsolyforma tarisznyáját oldozgatva.
—Fogd be a szádat, bolond! Majd, ha lejövök!
Az öreg megvárta, míg gazdája a levéllel szobájába tér vissza, akkor fordult a csatlóshoz:
—Nem megmondta a kisasszony, hogy csak akkor beszélj, ha senki se látja? No hát mit hoztál?
A csatlós elővakarászta tarsolya fenekéről a kis vászonzacskóba varrt levélkét.

Cs. Szabó László: Álmatlan éj



Udvarhely Baromlaka Medgyes
Nagymoha Ürmös Kóbor Sárpatak Almakerék
Bolya Keresd Halmágy Bürkös Alamor Vízakna
Örményszékes Szakadát Salkó székelyzsombor
Zetelaka Zágon Apáca Bácsfalu Csomakőrös
Kisbacon Hídvég Zsögöd Árapatak
Türkös Zajzon Tatrang Hosszúfalu Firtos
Oklánd Balavásár Bikafalva Etéd
Jára Gyalu Jegenye Vista Méra Körösfő
Mezőbánd Bethlen Buza Szék Retteg
Katona Néma torockó Tövis Bánffyhunyad
Piski - honvédek! a hídja - Pusztakamarás
Sófalva Korond Szováta Parajd
Gyergyó Türe Tölgyes Görgény Gyímes
Apahida Csekefalva Tusnád
Borszék Bözöd Bardóc Bélbor Vargyas
Bekecsalja Uzon Farkaslaka Hermány
Csíksomlyó Szereda Marosvécs
Kobátfalva Kibéd Előpatak Siménfalva Kászon
Kovászna Homoród Bálványos
Nyikó- Nyárád- Marosmente Kalotaszeg
Nádasmente Hóstát Hídelve Monostor
Kétvízköze Kőmál s a sírok a Házsongárdban...
Strada Samuil Micu nomárul sase
s pirosló vadszőlő palástja
földig a hosszú falon
de más ugye más volt a neve
mikor elengedte vézna gyermekkezem a halál
s az udvaron őszi virágkapu várt rám
a piruló feltámadóra?
Uramisten ott a Rózsa utca felett
Uramisten minket te ne vigyél
ne vigyél ne vigyél kísértésbe
de szabadíts meg nadrágszíjtól a gégén
borotvától a csuklón
betemetett lányölő mélykutak helyett
ablakpárkánytól a légfűtéses huszadik emeleten
s a nyájas modorú barbituráttól
amit hatvanöt éven túl
ingyen ad örökre szenderedni kívánó
minden agg kiskorújának
csalóka fátyol alatt
arc nélküli dajkájuk a szenderedő Jobbléti
Á... Á... Á... Állam... -
Inkább kezdjed elölről:
Udvarhely Baromlaka Medgyes
Nagymoha Ürmös Kóbor Sárpatak Almakerék...
anyám sírjáról örökre eltűnt a borostyán
a család csontjait beton alá boronálták.

Levegőt!