I. A romantika Magyarországon
II.
a) Jókai helye a romantikában
b) Regényének jellemzői
c) Motívumok
d) Cselekmény
e) Szereplők
III. Összegzés
A romantika a művészet történetének hatásos korszaka. Hatásának titka több okban rejlik: a szabadságeszményt írta zászlajára; a személyiség korlátlan kibontakozásának lehetőségét adta meg; engedte a fantázia szárnyalását és nyíltan vállalta a mély érzelmeket.
Hazánkban a romantika jóval tovább maradt uralkodó a művészetekben, mint a korábban felvilágosult Nyugat-Európában. Ennek egyrészt történelmi (az 1848-49-es szabadságharc leverése) és társadalmi (a kapitalizálódás és abból fakadó csalódottság csak később alakul ki) okai vannak. S van egy sajátos ok is, ez pedig Jókai Mór regényíró művészetének rendkívüli hatása, amely a 19. század második felének szépprózáját uralta. A romantika elnevezése is a regény jelentésű „román” szóból származik, a középkorban ugyanis így hívták az anyanyelven írt beszélő műveket. A regényt is tekinthetjük a romantika bölcsőjének: szabad teret nyitott az ábrázolásban a valóság és a fantasztikum társításával, a líraiság szétáradhatott a kötetlen előadásmódban írt epikai művekben is. A romantikus regényre jellemző: cselekménye változatos, kalandos, izgalmas, a jellemformálásban a kontrasztok élesek. Egy figura vagy jó vagy rossz tulajdonságokkal rendelkezik. A regény stílusa elszakad az egyszerű kifejezési formáktól, helyette az emelkedettség jelenik meg mind a leírásokban, mind a párbeszédekben.
Jókait gazdagon áradó képzelőereje és nyelvének az élőbeszédet idéző hajlékonysága röpítette a magyar romantika csúcsára.
Jókai utolsó éveinek legérettebb alkotása a Sárga rózsa (1893), a puszta nagyszerű megjelenítése. Három fő összetevője van a történetnek: a balladaszerű cselekmény, az értékes néprajzi leírások és a paraszti idillből vett életképek. A hortobágyi történetet gondos környezetrajza, tömör nyelvezete és nyugodt, derűs elbeszélő hangja is kiemeli az író utolsó korszakának alkotásai közül.
Zárt és különös világ ez, ahol a gesztusoknak, a tárgyaknak nagy szerepük van. A Decsi Sándor, Lacza Ferkó és Klárika szerelmi háromszöge érdekes történet. A hortobágyi csikósbojtár, Decsi Sándor és a gulyásbojtár, Lacza Ferkó versenyez a hortobágyi kocsmáros Klárijáért, akit a kertjében termő sárga rózsájáról, magát is sárga rózsának neveztek. A lány mindkét bojtárt hitegette, s végül a két legény között pusztai párbajra került sor, amelyben a csikós győzött. Sándor ravasz ellenfelét félholttá veri, ám a pusztai rózsához sem tud odafordulni, inkább elvágtat, bele a viharba.
Jókai e kisregénye a hortobágyi pásztorélet rajza, lakói szokásainak, erkölcseinek, s a Hortobágy természeti szépségének maradandó értékű megörökítése.
Növeli a kisregény értékét, hogy Jókai a puszta társadalmát a maga teljességében, elzárkózottságában, az ember és a táj teljes egységében mutatja be. A pusztai hierarchia, a pusztai népköltészet bemutatása nélkül az emberek viselkedését sem értenénk.
A Sárga rózsa azért mestermű, mert azzá teszi Jókai parasztság iránti rokonszenve, az itt élő emberekről, az itt uralkodó társadalmi viszonyokról adott képe, a Hortobágy festői hangulatának megkapó érzése, az események erős sodrású drámai meséje.
A regény megírásának közvetlen előzménye az volt, mikor 1889 nyarán a Hortobágyon látogatást tett az író. Az itt eltöltött idő után írta meg nagyobb lélegzetű munkáját Hortobágy címmel, amelyben a kisregény valamennyi motívuma megtalálható.
Jókai sokat csalódott a „fenti világ” érzéseiben, s a gyökeres kiábrándulás, a kisemberek iránt érzett őszinte megértés jellemzi élete utolsó éveiben. Nem a nagy, nemzeti jelleg összecsapásokat keresi, mint a múltban, hanem az emberi élet erőt sugárzó mozzanatait. A Sárga rózsa idillbe hajló, a lélekábrázolás józanabb romantikája ad hangot ebben a műben. Gondos környezetrajza a néprajzi tudomány megalapozása.
Jókai, aki ezekben az években menekül a városból, a paraszti élettől valami jobbat, emberibbet vár, nem veszi szemügyre annak nyomorúságát, lázító igazságtalanságait.
A Sárga rózsában a táj és az ember olyan egységet alkot, ami máshol már elképzelhetetlen. z író külső nézőpontból közelít, nemcsak a délibábot és a kilenclyukú hidat, hanem a gulyások és a csikósok szokásait, életmódját is érdekességként szemlélteti. Lelkesülten számol be a gulyaterelő puli ügyességéről, a bojtárok és a számadók délceg termetéről.
A Sárga rózsából hiányzik a humor, a kalandosság, az ábrázolt jellemek között erős drámai konfliktus alakul ki. Csaknem egyenlő erők ütköznek egymással: Sándor és Jóska testi erőben, ügyességben egyenlőek, az egyetlen, amiben a gulyás alatta marad a csikósnak: az erkölcsi érték és a belőle fakadó személyes bátorság.
Decsi Sándort egyeneslelkűsége, igazságérzete vezeti minden tettében, gyűlöli a hazugságot: ezért lesz katona, s végül Klárit is azért taszítja el, mert hazudik. És mégis, a hazugságot is vállalja, csakhogy a lánynak ne essék bántódása akaratlan, buta vétke miatt.
A gulyáslegény inkább sunyi okosságára bízza magát tetteiben.
Klári jelleme egyszerre bűnbánó és kacér, odaadó és durcás, könnyelmű és bűnbánó. A következmény balladába illő: a lány elveszíti mindkét udvarlóját.
A doktor és a festő szerepeltetése nem bontja meg a mű egységét, sőt inkább azt szolgálja, hogy érzékeltesse a puszta életének bizonytalanságát.
A központi alakokat erős szenvedély mozgatja. Mindennapi, de erős és igaz konfliktus alakul ki köztük, melyeket az író életképekben bontakoztat ki. A csárdában játszódó évődésektől a pusztai tennivalón és adásvételen át a révházban veszteglő népek trécseléséig. Ez teszi lehetővé, hogy a jellemek, a történet balladai zártsága ellenére, árnyalttá váljanak.
A regény nagy értéke a balladai és életképszerű elem ötvözése. A történet zártásából és a jellemek árnyaltabb bemutatásából egyaránt következik, hogy megnő a tárgyak és gesztusok jelentősége. Így kap jelképes értelmet a címadó „sárga rózsa”, az arannyal befuttatott függő, vagy Lacza Ferkó váltójának kiegyenlítése.
A Sárga rózsa újszerű hangja Mikszáth novelláira és kisregényeire emlékeztet.
Jókai képzelete térben, időben, témában egyaránt rendkívül gazdag. Régmúlt koroktól a megélt jelenen át az elképzelt jövőig, Magyarországtól távoli földrészekig terjed érdeklődése. Megeleveníti a természetet, a mesterségeket, a gazdasági, a társadalmi életet. Romantikus látomásai hitelesen jelennek meg. Méltán nevezzük őt irodalmunk nagy mesemondójának.
(Forrás: Házi dolgozatok könyve – A romantika irodalmából, ITEM Könyvkiadó – Szerkesztette Maczák Edit, 99-101. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése