Arany János 1817. március 2-án született Nagyszalontán, szülei tizedik gyermekeként. Testvéreit betegség vitte el, csak a már asszonykorban lévő Sára élt ekkor. Szülei a kisfiút féltő gonddal nevelték. Hamar megtanult olvasni és a számok világában is eligazodni, s hogy szülei anyagi gondjain segítsen, már 14 éves korában segédtanítói állást vállalt a szalontai iskolában, hogy 19 évesen ő is a híres debreceni kollégiumban tanulhasson.
1934-35-ig a kisújszállási gimnáziumban segédtanító, hogy pénzt keressen, és visszatérhessen Debrecenbe tanulni. Ezzel azonban hamarosan felhagyott, s művészi hajlamait keresve vándorszínésznek állt. A társaságban nem érezte jól magát, lelkiismeret-furdalás gyötörte, s hazagyalogolt Nagyszalontára. Édesanyja halálát és apja megvakulását a sors büntetésének érezte, haláláig szégyellte, amiért a könnyelmű életforma felé fordult. Szalontán tanítóskodott, majd a város jegyzője lett. 1840-ben feleségül vette Ercsey Juliannát. Két gyermekük született, Juliska és László. Házasságkötése után leszámolt mindenféle művészi ábránddal, elhatározta, hogy családjának és hivatalának fog élni, s lesz „közönséges ember, mint más”. 1842-ben volt iskolatársa, Szilágyi István rektor látogatta meg, akinek unszolására ismét olvasott, fordított, s „időtöltésül” 1845 júliusában megírta Az elveszett alkotmányt.
Irodalmi pályafutása ekkor kezdődött el. A Kisfaludy Társaság pályázatára véglegesíti Az elveszett alkotmány című komikus eposzát, amellyel elnyert a kitűzött pályadíjat, de műve csak 1849-ben látott napvilágot. A következő évben a Kisfaludy Társaság újabb pályázatára nyújtotta be a Toldit. Ismét nyert, sőt különdíjat is kapott. A művel nemcsak az irodalmi közvélemény elismerését vívta ki, hanem Petőfi barátságát is elnyerte. Arany megnőtt munkakedve is jelzi Petőfi barátságának fontosságát. 1847-ben megírja a Toldi estéje című elbeszélő költemény nagyobb részét, de amikor befejezi, már 1848 márciusát írják, és így a művet kinyomtatni nem tudja, a közvélemény csak 1854-ben ismerte meg a művet.
Az 1848-as forradalom eseményeiben közvetlenül nem vett részt, de később nemzetőrnek állt be, majd állami állást vállalt. Emiatt a szabadságharc bukása után bujdosnia kellett, állását elvesztette, anyagilag kilátástalan helyzetbe került. Nehéz anyagi helyzete miatt 1851-ben fél évet a Tisza családnál nevelősködött. A szabadságharc bukását a Nagyidai cigányok című szatirikus elbeszélésében siratta el.
1851-től 1860-ig Nagykőrösön volt tanár. A nagykőrösi gimnáziumban kiváló kollégái – ahogy ő mondta „professzorai” – voltak, ennek ellenére nem érezte jól magát, betegség gyötörte, kedélyállapota megromlott. A tanári munka fárasztotta, s az írásra nem tudott elég időt fordítani. kellemetlen volt számára, hogy a Bach-korszak hatóságainak állandóan bizonyítania kellett a pályára való alkalmasságát, mivel tanári oklevele nem volt.
Megváltás volt számára, amikor 1860 őszén Pestre költözhetett. A Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Folyóiratokat indított: a Szépirodalmi Figyelőt, majd a Koszorút. 1863-ban megírta a Buda halálát, a tervezett kun eposz, a Csaba-trilógia első részét.
1865-ben megválasztották az Akadémia titkárának, később pedig főtitkárának.
Lányának halála azonban újabb sorscsapásként érte. 1865-től alkotói válságba került, verseket nem írt, csupán fordított. 1876-ban lemondott akadémiai tisztségéről, de haláláig tiszteletbeli főtitkára maradt.
1877-ben a Margitszigeten pihenve írta tele a Kapcsos könyvet. Lírai verseinek gyűjteménye az Őszikék címet viseli. Ekkor fejezte be a Toldi-trilógia harmadik részét, a Toldi szerelmét.
1882. október 22-én a lelkileg összetört, aggastyánnak látszó Arany János 65 éves korában halt meg.
(Forrás: Házi dolgozatok könyve – A romantika irodalmából, ITEM Könyvkiadó – Szerkesztette Maczák Edit, 74-75.old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése