Lermontov (1814-1841): Égi fellegek…

 
Égi fellegecskék, örökös vándorok!
Lazur pusztákon, mint gyöngylánc egymást tartva
Futtok számüzöttként, a milyen én vagyok,
A kedves északról a déli tájakra.

S ki űz titeket: tán a törvény hatalma?
Titkos irigység-e? Fölfedett büntény-e?
Avagy ballépéstek szégyensúlya nyomna?
Vagy  barátságnak fájó hűtlensége?

Nem… ti meguntátok e kopár vidéket,…
A fájdalmat és kínt névről sem tudjátok, -
Örökké szabadon, egykedvüleg éltek,…
Nem vagytok száműzve, nincs édes hazátok...

Ford.: Fincichy Mihály
Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. Január 15. 2. szám

Halász Dezső (1835-1910): Menyegző (Ecser, szeptember 6-án, 1863.)

Nem is kellett messze menni
Közel volt az istenháza,
Nyitott ajtón a hiveket
A szentegyház várta, várta.

Vőlegény jött feketében
Ara eljött habruhában,
Mind a kettőjöknek arcán
Olyan édes mosolygás van.

Oda mentek mind a ketten
Az oltárnak zsámolyára,
Átváltozott a mosolygás
Áhitatos buzgóságra.

Megtörtént a gyűrűcsere, -
Elhangzott az esküszózat, -
A menyasszony ábrázatján
Tündökölt a benéző nap.

Templomívek mint megannyi
Áldó kezek értek össze, -
Künn az égből permetezett,
Benn szemek lábadtak könybe.

Kiléptünk a szentegyházból
Megszünt már az áldó eső,
Nyugoton a lemenő nap,
Keleten egy szelid felhő.

Szelid felhő szivárványtól
Koszorúsan földig ér le…
Ily szép előjelek után
Jövőtöktől, vajh, ki félne!? -

Oh ez a nap, oh ez óra
Elérkezik-e majd nekem?
Mikor lesz, hogy kedvesemet
É is oltárhoz vezetem!?

Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. Január 15. 2. szám

Beniczky Emil (1838-1864): Bertám emlékkönyvébe – Törtel, november 4-én, 1863. -

Tiszta szived és szerelmed
Életemnek áldása lőn!
Szerelmedért vedd cserébe
Szivem-lelkemet egészen.
Te ragyogj csak én előttem,
Te vezess az életuton,
Te adj irányt tetteimnek:
Hogy hasonló legyek hozzád,
Gondolatban és érzésben:
Tiszta, mint a nap sugára,
Mely a földet nem érinté,
Ez boldogít, mert az égé
A mit majd szivembe zárok:
Ha hasonló leszek hozzád,
Fénycsillaga életemnek!

Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. Január 1. 1. szám

Csávolszky Lajos (1838-1909): Árnyéka vagyok én…

 
Árnyéka vagyok én bánatos lelkednek,
Nem tudod, nem látod, szüntelen követlek.
Veled vagyok, szemed fénye éget:
Remény nélkül szeretlek én téged.

Epedek utánad, oh én boldogságom,
Repülő szárnyakon oda hozzád vágyom…
Oh de e vágy nem ér soha véget:
Remény nélkül szeretlek én téged.

Messze, messze tőlem, odafenn az égen,
Ragyogó nap vagy te, onnan égetsz régen,
Égetsz – és é elhervadok, égek:
Remény nélkül szeretlek én téged.

Veled vagyok mindig, de te tőlem távol,
Meghalok – s nem tudod a nagy távolságból,
Hogy szerelmem ölt meg engem érted:
Remény nélkül szeretlek én téged!

Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. Január 1. 1. szám

Szász Béla (1840-1898): A mohácsi temetés – 1526 -

 
Egyik felől vakító fény, zsarátnok,
Száguldó ördögök gúny-nevetése;
Megtört kebelből feldörgő vad átok,
Betűivel vérző szivekbe vésve. -

Másik felől sötétlő, néma éjjel,
Melyben nem ég fénylő csillag sugára, -
S gyászló arcával még a hold se kél fel,
Hogy szemfödőt borítson szét a tájra. -

Középütt vér, egy nemzet szive vére,
Pirosra festvén a Csele patakját, -
És nincs egy kéz, mely írt kössön sebére,
S nincsenek könyük, mik vesztét sirassák!

És nincs egy kés, mely egy közös nagy sírba
Hantolná be a hősök szent hulláit, -
Hogy ráborulna vérkönyüket sirva,
s elmondaná fölötte hő imáit…

De hallga! Nesz kél, csak remegve, félve - -
Minő sereg? Minő setétlő árnyak?
Minő sugár gyúl ki a vak éjfélbe,
a holtak közt, a téren, vajh ki járhat?

Csak gyönge nők, - erősek csak: hűségben, - -
S remegve állnak meg mindegyik holtnál;
Nehogy ez itt, vagy az a kedves légyen:
A férj, apa, vagy kire várt az oltár…

Itt-ott leomlanak egy-egy halottra,
Megtört sohajokat küldvén az égre -
Nem vad boszút, csak jajt és jajt zokogva,
A könyörülő szent Isten nevébe’…

Ők jöttek el, a kegyelet szivökben,
- A férfiak elzüllve, vagy elesve -
A földnek keble is rémülve döbben, 
Midőn kitárul s vár ennyi nemesre…

S egysír lőn ott a hősöknek megásva - -
- egy nemzetettemettek volna ott el?
Leend-e még a napnak támadása?
- - A Krisztus is a sirból támadott fel!!

Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. Január 1. 1. szám