Csávolszky Lajos (1838-1909): Árnyéka vagyok én…

 
Árnyéka vagyok én bánatos lelkednek,
Nem tudod, nem látod, szüntelen követlek.
Veled vagyok, szemed fénye éget:
Remény nélkül szeretlek én téged.

Epedek utánad, oh én boldogságom,
Repülő szárnyakon oda hozzád vágyom…
Oh de e vágy nem ér soha véget:
Remény nélkül szeretlek én téged.

Messze, messze tőlem, odafenn az égen,
Ragyogó nap vagy te, onnan égetsz régen,
Égetsz – és é elhervadok, égek:
Remény nélkül szeretlek én téged.

Veled vagyok mindig, de te tőlem távol,
Meghalok – s nem tudod a nagy távolságból,
Hogy szerelmem ölt meg engem érted:
Remény nélkül szeretlek én téged!

Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. Január 1. 1. szám