Halász Dezső (1835-1910): Menyegző (Ecser, szeptember 6-án, 1863.)

Nem is kellett messze menni
Közel volt az istenháza,
Nyitott ajtón a hiveket
A szentegyház várta, várta.

Vőlegény jött feketében
Ara eljött habruhában,
Mind a kettőjöknek arcán
Olyan édes mosolygás van.

Oda mentek mind a ketten
Az oltárnak zsámolyára,
Átváltozott a mosolygás
Áhitatos buzgóságra.

Megtörtént a gyűrűcsere, -
Elhangzott az esküszózat, -
A menyasszony ábrázatján
Tündökölt a benéző nap.

Templomívek mint megannyi
Áldó kezek értek össze, -
Künn az égből permetezett,
Benn szemek lábadtak könybe.

Kiléptünk a szentegyházból
Megszünt már az áldó eső,
Nyugoton a lemenő nap,
Keleten egy szelid felhő.

Szelid felhő szivárványtól
Koszorúsan földig ér le…
Ily szép előjelek után
Jövőtöktől, vajh, ki félne!? -

Oh ez a nap, oh ez óra
Elérkezik-e majd nekem?
Mikor lesz, hogy kedvesemet
É is oltárhoz vezetem!?

Forrás: Pesti Hölgy-Divatlap.1864. Január 15. 2. szám