Szentimrei Jenő (1891-1959): Ülj mellém

 

Ülj mellém, párom, életem

jobbik fele.

Néhány lépést még jer velem,

nézzünk bele

hanyatló napjainkba.

A Ma hegyvállra ért velünk,

föl csillagokba néz szemünk,

le a Tegnapba, mely letűnt,

aztán araszmély sírba.

 

Tudom jól, nem könnyű Neked

a dolgod máma.

Házi kotlós természeted

így visszájára

fordult, s miként hullott levél

a víz színén kerengve fél,

mivé lesz majd, ha ő nem él,

a hátán vitt bogárka?

 

Remegve tartja fél kezed

a házi békét,

a másikkal védelmezed

vén párod éltét.

A harmadikkal, hogyha van,

fönn az égbolton, magasan

bombát fognál el biztosan,

azt se bánnád, ha széttép.

 

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár

Szentimrei Jenő (1891-1959): Három kis virágének

 

 

LEÁNYNAK VALÓ

 

Tégedet látlak veresbegymadárnak,

Tavaszi égnek, nyíló kökényágnak,

Kívánnám, mindig körülöttem repdess,

Légy hozzám kedves.

 

Szép szádat látom kristály forráskútnak,

Magamét látom szomjú vándornak,

Közel immár az elepedéshez:

Adj innom, édes.

 

ASSZONYNAK VALÓ

 

Hajad sátrában holló vert fészket,

Elkárhozik, ki szemedbe nézett,

Ígérsz is, adsz is, kegyeidet osztod,

S én vagyok ím a kifosztott.

 

El nem mozdulnék soha mellőled,

Naponként újra gyógyulnék tőled,

Kész betegség vagy és kész orvosság,

Oktalanul okos jóság.

 

Ó, hadd veszejtsem magam végképp el

Öledben, hogyha gyilkol a kétely.

Gyermekeid közt hadd legyek gyermek,

Verj meg s ölelj meg.

 

LEÁNYGYERMEKNEK VALÓ

 

Lettél játékból, csókból, örömből.

Kicsi melledben szívem dörömböl,

Szemedből rám tekint édesanyád:

Eredmény vagy, bűnbocsánat és vád.

 

Mindenem adtam és semmit sem adtam,

Lettem kietlen, kiégett katlan,

Új tűzhely mellé vágyol el tőlem,

Keresnél s rám lelsz, már csak a földben.

 

Megyek a földbe, mégy te a mennybe,

Én óvlak mégis, erőset a gyenge.

Ágyacskádon ha gyümölcs teremne,

Jussak eszedbe.

 

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár