Eichendorff, Joseph von (1788-1857): Lorelei

Késő van, hűvös alkonyat,
Az erdőn merre visz lovad?
Az út magányos, végtelen,
Te szép menyasszony, jöjj velem!

„Gonosz a férfiak csele,
A szívem megtörték vele;
Kürtszó bolyong a lomb alatt,
Nem ismersz még, mentsd meg magad!”

Szép diszü ló, szép diszü hölgy,
Szebb testet nem látott a föld.
Ismerlek már – nagy ég! Megállj:
Boszorkány vagy te: Lorelei.

„Jól ismersz – büszke szirteken
Váram a Rajnát nézi lenn.
Késő van, éj száll hüvösen,
Innen ki nem jutsz már sosem.”

Ford.: Áprily Lajos

Forrás: Erdélyi Szemle VI. évf. 43-44. szám Cloj (Kolozsvár), 1920. nov. 7.