Lampérth Géza (1873-1934): A Mármora-tenger…

 

A Mármora-tenger

Nagy messze morajlik,

Morajlása mégis

Egész ide hallik.

 

A szivem, a lelkem

Egyre mindig hallja…

Hej, ez a hang nem is

A tenger morajja!

 

Lélek szól e hangban

- Csupa vád és bánat! –

lelke Rákóczinak

S Zrinyi Ilonának.

 

Kik e honért éltek,

Küzdtek mind a végig,

S síri vánkosúl egy

Hantja se jut nékik.

 

Zúgó tenger partján,

Hideg síri ágyban

Nem tudnak pihenni

Idegen országban.

 

Csak várják, csak várják,

Mikor üt az óra:

Hogy hazajöhetnek

Édes nyugovóra.

 

Vágyódásuk zúgja

A tenger morajja,

Onnan szálló szellő

Egyre azt sóhajtja.

 

Költők lantja egyre

Visszhangozza, zengi.

- Oh mikor hallja meg,

Oh mikor érti meg

E honban mindenki?!

 

Forrás: Magyar Lányok 9. évf. 11. sz. márc. 8.

Endrődi Sándor (1850-1920): Keresztleányomnak

 

(Szabolcska Márthának)

 

Bokrétát kötöttem

Sok tarka virágból,

Hanyatló életem

Eltűnt tavaszából.

Adassék a könyvem

Egy kicsi leánynak,

Tavaszi napfényben

Nyíló rózsaszálnak.

 

Neked, édes bimbóm,

Kis keresztleányom,

Kit az a jó isten

Ezerszer megáldjon!

Égboltja fölötted

Derül vagy sötétül –

Ne maradj te soha

Virág meg dal nélkül.

 

Forrás: Magyar Lányok 9. évf. 10. sz. márc. 1.

 

Feleki Sándor (1865-1940): A pinty madárhoz

 

Nem bánt a tél? Szólj, kis madár.

Hisz nap se süt és mag se vár.

Lásd, pajtásod elszálla mind

Oda, hol Dél viránya int,

Tűrsz éhséget és tűrsz fagyot,

S magyar hazád el nem hagyod.

 

Panaszra nem nyíl ajakad,

A szivedből víg dal fakad,

Mint a mikor a táj felett

Mosolygott a szép kikelet.

Jégesőt kapsz és nem magot,

Te hű madár, te elhagyott!

 

Azok házára szállj oda,

Kik – mert sorsuk oly mostoha –

Elhagyják a magyar eget,

Bármily hivóan integet.

Dalolj, dalodban mennyi vád:

Szeretni így kell a hazát!

 

Forrás: Magyar Lányok 9. évf. 9. sz. febr. 22.

Farkas Imre (1879-1976): Az én két öregem

 

Van egy város az alföldön

A városban egy nagy utcza –

Minden áldott este-reggel

Ott jár lelkem gondolatja.

Az a város, az az utcza

Hej, de nagyon drága nekem –

Mert ott lakik egy kis házban

- Édes apám, édes anyám –

Az én kedves két öregem.

 

Az apám már hatvan éves –

Erő csillog arczán, szemén –

Anyám haja őszbe vegyült,

Egykor sokat busult szegény.

Békességben, nyugalomban

Éldegélnek szép csöndesen,

Abban a kis fehér házban

- Édes apám, édes anyám –

Az én kedves két öregem.

 

Téli este… a zuzmara

Vastagon ül az almafán,

„Mit csinál most az a fiú?”

Kérdezi az édes apám.

Szól az anyám: „mit csinálna,

Jó dolga van, sohse féltsed.”

Csöndes téli esteleken

Kilenczig is elbeszélget

Az én kedves két öregem.

 

Forrás: Magyar Lányok 9. évf. 8. sz. febr. 15.