Farkas Imre (1879-1976): Az én két öregem

 

Van egy város az alföldön

A városban egy nagy utcza –

Minden áldott este-reggel

Ott jár lelkem gondolatja.

Az a város, az az utcza

Hej, de nagyon drága nekem –

Mert ott lakik egy kis házban

- Édes apám, édes anyám –

Az én kedves két öregem.

 

Az apám már hatvan éves –

Erő csillog arczán, szemén –

Anyám haja őszbe vegyült,

Egykor sokat busult szegény.

Békességben, nyugalomban

Éldegélnek szép csöndesen,

Abban a kis fehér házban

- Édes apám, édes anyám –

Az én kedves két öregem.

 

Téli este… a zuzmara

Vastagon ül az almafán,

„Mit csinál most az a fiú?”

Kérdezi az édes apám.

Szól az anyám: „mit csinálna,

Jó dolga van, sohse féltsed.”

Csöndes téli esteleken

Kilenczig is elbeszélget

Az én kedves két öregem.

 

Forrás: Magyar Lányok 9. évf. 8. sz. febr. 15.