Ha elfogják szivem’
Imádkozó vágyak:
Gondolatim innen
Mindig messze szállnak.
Zúgó Bakony alján
Csöndes kis faluba –
Oda viszi lelkem’
Az áhitat útja.
Csöndes kis falunak
Kellős közepében
Áll egy kicsiny templom
Egyszerű fehérben.
Hol az első áldást
Kérték a fejemre,
Hol az első imát
Ajkam elrebegte;
A hol földi hivság
S pompa semmi nincsen,
Csak egyszerű szivek
És bennük az Isten:
Ott tud az én könnyem
Igazán csak hullni,
Ott tud büszke lelkem,
Mi Atyánk előtted
Némán leborúlni…
Forrás: Magyar Lányok 9. évf. 5. sz. jan. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése