IV. FEJEZET
Otthon; színészkedése a
nagy szünidőn
Útja Pozsonyba. –
Színésztársaságot keres. – Hazamegy. – Levele Szeberényihez. – Selmecre megy. –
Élete otthon. – Elmegy hazulról. – Színészkedése Tolna-megyében. – Felhagy a
színészettel. – Ennek okai. – Újra Pozsonyban. – Pápára megy.
Petőfi
márc. 18-20-dika körül eltávozván Pápáról, 25-én már Pozsonyban volt, világos
ez a Török Gyulának írt pár emléksor alá tett jegyzetből.* (* Török Gyula utóbb postamester Turossinban (Árva-m.); e két,
világoszöld albumlapra írt emléksort a költő eredeti kéziratában a
Petőfi-Társaságnak küldte be 1884-ben, mely így hangzik:
Hogyha messze lészek
tőled vettetődve,
E lap által légy rám
emlékeztetődve.
Pozsony. Mart. 25-dikén
1841. jó barátod Petrovich Sándor mk. ospitos =!) katona. L. Koszorú. 1884. I.
175. l. Összes K. III. 670. l.) Tehát semmi esetre sem
május végén ért oda, mint Szeberényi írja.* (* Tavasz
felé, midőn a Duna jege ment, roppant rongyosan jelent meg előttök, mondja
Kemény János elbeszélésében a szerzőhöz s mintegy két hetet töltött velök. V.
ö. Szeberényi: Néhány év Petőfi Sándor életéből. 21. l.) „Egy szép derült napi
délután, mondja ő, Pozsonyban társaimmal a Duna-parton sétálva egy rongyos
nadrágú, iszonyúan szűk és kiszakadt nyári dolmányú fiatal embert pillantottam
meg felénk haladni. Ő köszönt. Alig ismertem meg, út és nyomorúság annyira
megtörte; pedig Petőfi volt.”
Szeberényi
első gondolata szintén az levén, hogy talán mint szökevény hagyta el a
katonaságot, lakására hívta s ott kérdezte ki, nehogy titkát elárulja.
Ebben
az időben Petőfinek számos egykori tanulótársa volt Pozsonyban. Ott találta
Kemény Mihályt és Jánost, kik az Apáca utcában, az ún. „kaszárnyá”-ban laktak,
amint iskolai nyelven e deáktanyát hívták, továbbá Csörföly Lajost, Dlhányi
Zsigmondot, Esztergályi Miskát, Dömök Eleket, Török Gyulát, Krupecz Vilmost,
kik a Magas utcában, a „burg”-nak nevezett tanyán laktak.* (* V. ö. Petőfi Pozsonyban.
Dr. Wutkovich Sándortól. (Koszorú. 1883. I. 141. l.) Ez utóbbiaknál lakott
egy nehány napig, azonban beteggé levén, az ev. gymn.
deák-kórházába ment be, hol mintegy 10 napot feküdt s ennek orvosa, dr. Würzler
gyógyította.* (* Kemény János elbeszélése
a szerzőhöz. A szóban forgó „burg” nevű deáktanya a jelenlegi Nemessányi
Gyula-féle házban volt. Itt írta Török Gyulának az említett emléksorokat.)
Egészségét
visszanyervén és megélhetésre semmi kilátása nem nyilván, elhatározta, hogy
tovább megy színésztársaságot keresni; barátai azonban rábeszélték, hogy
egyelőre legalább édesanyja megnyugtatása végett induljon hazafelé.* (* Szeberényi tévesen állítja, hogy Kuruttyó című költeményét itt írta volna; láttuk, hogy Pápáról
magával vitte.)
Egy
szép tavaszi reggel aztán elkísérték őt a jó barátok hosszú gyalogútján mintegy
órajárásnyira s itt lepecsételt levélben átadták a számára gyűjtött csekély
útravalót azzal a kéréssel, hogy majd csak pihenőállomásán bontsa ki. Féltek,
hogy különben nem fogadja el. Ő elvette ugyan az ajándékot, de csak azzal a
feltétellel, hogy megkapja Esztergályi Mihály kis tőrét is, melyet tőle
Pozsonyban hiába kért. Esztergályi ekkor átadta a tőrt is, melyet elébb azért
félt neki ajándékozni, nehogy rossz perceiben maga ellen fordítsa.* (* Kemény Mihály: Emlékadatok Petőfiről. (Fővárosi Lapok. 1877.
149. sz.)
Mi
történt ez útja után vele, legjobban megtudjuk egy 1842. júl. 7-ről Pápán
keltezett s Szeberényihez írott leveléből, mely így szól:* (* Szeberényi L.: Néhány év Petőfi Sándor életéből. 23. l.
Vegyes művek. III. k. 270. l.)
