Bezerédy Gergely: Akászlomb

So good, so kind, so very mild,

In mind a man, in meart a child,

Oh! since so soon thy sun is set,

Would god, that we had never met,

Or if the stroke of death must be,

Oh, would that I had died for thee.

WALTHER SCOTT

Csend poraidra Dicső! epedezve sohajtok utánad,

Érzeteimnek egén egy gili nyögve keserg.

Csak mutatott nékünk a’ teremtő, ’s megjelenél te,

Szívedben gyermek, férfi az ész’ köriben.

Sírhalmodra tüzöm kis akászomat, én könyeimmel

Öntözöm, és gyászom nő az akászszal együtt.

Forrás: Bezerédy Gergely versei 1836., Budán, Magyar Kir. Egyetem betűivel

Bezerédy Gergely: Barátomhoz

Mag das Schicksal seine Dolche schärfen,

Mag es alle seine Tyrannein

Zwischen mich, und dich Freund werfen,

Unser Bund ist ewig, Du bist mein.

TIDGE

Névnapod’ éje ölén álmodtam: „szellemi lénynyé

Változván hozzád szárnyaimon röpülék,

’S mert ma virágokkal koszorúzni akartalak Édes,

Flóra’ ragyogványit néked elődbe rakám,

Homlokodat viruló olajággal megkoronáztam,

Narcissot, ’s jázmint tüztem a’ lombi közé,

Nem feledék szerelem-rózsát béfonni, a’ sívnek,

’S tiszta rokonszenvnek könyjeivel locsolám.”

Illyen ajándékot készített néked a’ képzés,

’S ím a’ baráti kebel mostan elődbe viszi,

Én örömest teszem ezt, mivel a’ szép báju szerénység,

Ész, és Szív benned mind egyesülve mosolyg.

Ammint távolból ligetekben hallik az ének,

Éltedet olly bájjal folyja keresztül a’ kéj.

Kedv-egeden zivatar, pályádon tüske ne légyen.

Nap- ’s szerelem-súgár, béke ragyogjon azon.

Száz tavasz-évsorhoz gazdagság’ kincsit ohajtom,

’S nyilt kebelű társak’ hószinü tiszta szívét.

Ajkaidon piruló eper illatot öntsen örökké,

Bájoljon sziveket hív szemeidben a’ kék.

A’ létet nyujtó szépnemnek Adónisa légy te,

Tiszteljen téged minden erényteli fi.

Szent emlélkü Atyád’ nyomain lépdelj jeles ifju,

Fényes erényeinek csillaga utmutatód.

Drága Anyád fonjon koszorút édesb örömökből,

Testvériddel együtt abban a’ rózsa te légy.

Élj te elégülten mindig, ’s szeretett kebeleddel

Engem boldoggá tenni te el ne felejts! –

Forrás: Bezerédy Gergely versei 1836., Budán, Magyar Kir. Egyetem betűivel

Bezerédy Gergely: A’ kedveshez

Quelque chose en moi soupire,

Aussi doux que le zéphyre,

Que la nuit laisse exhaler,

Aussi sublime que l’ onde,

Ou que la feudre qui gronde;

Et mon coeur ne peut parler.

LAMARTINE

Mért tetszik nekem mennyünknek tengere, melly kék!

Mert szemeid ragyogák égbe a’ kék színü bájt.

Mért kedves nékem Szent György’ hószínü virága!

Mert e’ virág másod, szép színe tőled ered.

A’ nap’ súgárit szeretem, mert fürtid’ aranyja’

Szálairól folynak mennyei fényzetei;

Mért szép a’ jázmin! mért bájol a’ rózsa szagával!

Mert azon illatozót szád lehelé ki kegyes.

Forrás: Bezerédy Gergely versei 1836., Budán, Magyar Kir. Egyetem betűivel

Décsei János: A’ strucz és kolibri

HESS nyomorult Teremtés! mindjárt eltapotlak oriási lábaimmal, ha parantsolatomra elébb nem állsz; ezt mondá egy nagy Strucz megvető gőggel, az előtte üldögelő Kolibrinek. Egy cseppet se félek tőled, felele a’ parányi Virág-madár a’ szárnyas Goliátnak, ’s azonban feje’ tetejére repülvén, ott illy gyözedelmi dalt énekele:

Egy nagy Madár boszszanta,

Rám kevélyen pillanta ;

De már kicsiny létemre,

Fején ülök kedvemre.

Forrás: Décsei János meséji és versei 1825-1829., 1. kötet

Décsei János: A’ Kappan és Jércze

K: MIT göngyölgetsz olly buzgó szorgalommal hasad alá? Kérdé az öreg kappan egy rostán üldögélő Jérczétől.

J: Ezt a’ szép piros tojást akarom kikölteni, mellyet Petronella Kisaszszony húsvétra megfestett.

K: Abból csak akkor lesz csirke, mikor az üres palazsnakból rántotta.

Forrás: Décsei János meséji és versei 1825-1829., 1. kötet

Décsei János: A’ Komondor és Juh

Jó bestületednek kell lenni az Emberek előtt néked, kit ők annyit nyírnak, annyit fejnek; igy szóll egykoron a’ nyájat őrző Komondor egy árnyékban pihenő Juhoz. Mellynek hallására nagyot sohajtván, monda könnyes szemekkel a’ szelid Állat: Én másoknak elég tejet, elég gyapjat adok, mégis életemben soha nem ettem sajtot.

Forrás: Décsei János meséji és versei 1825-1829., 1. kötet

Décsei János: Ézóp és Minerva

Panaszla hajdan Ézóp, hogy az igazságnak mérész kimondásáért, a’ Világ’ Nagyjaitól felette sokat szenvedne.

Megjelenék a’ szép lelkű szolgának egy rózsaszinű fellegben Minervea, ’s a’ következendő történetnek előbeszéllésével vigasztalá a’ szomorgót: Nem akarának régen társalkodni a’ Tövisdisznóval az Állatok, ezt vetvén okúl, hogy éles dárdáji miatt hozzá közel se mehetnének.

Megbúsult az ellenségnek vélt jámbor Teremtés, ’s hogy az ok nélkül félőket magához édesithesse, egy arany virágokkal himzett bársony palástot kezdett viselni. Mellynek az a’ jó következése lőn, hogy a’ czifra köntösön keresztül, még a’ mezítelen Halak sem érzették többé hegyes tövisseinek mérges szúrását.

Észrevevé magát a’ frigiai Bölcs, megköszöné Zeüsz felséges Leányának jó tanácsát, ’s az igazságot csinos fátyol alá rejtve, Meseköltővé lett.

Forrás: Décsei János meséji és versei 1825-1829., 1. kötet

Pájer Antal: Czukrászbolt, és én

Kedvesem czukrász leány:

Ezer édesség szivében;

Méregház, ürömkehely

Száz czukrászbolt, ellenében.

Édes, ízes minden ott,

Drága minden gondolatja,

Melly ha feljön, lelkemet

Édességgel elragadja.

Szóval: itt minden vagyon…

Abban áll egy kis különség:

Hogy csak én magam vagyok

Itt az érdemes közönség.

Forrás: Pájer Antal versei 1847.– Pesten, nyomtatott Beimel Józsefnél

Pájer Antal: Ohajtás

Kisded fölleggé varázslom

Én siralmas éltemet;

Lelkemből meguntam úgy is

Már e’ gyáva életet.

Szellemszárnyam erejével

Felröpülök a’ napig,

’S ott tanyázok udvaránál

Virradattól nyúgatig;

Ott tanyázok, átölelvén

Szétlövellő szálait, -

Hogy ne süsse össze a’ szép

Lányka gyönge tagjait.

’S hogy ha édes álmain, vig

Tündérekkel társalog:

A’ menny csillagtetejéről

Percz alatt leszárnyalok.

’S kisded ajki rózsaszélén

Elsimúlok csendesen;

Vagy a’ homlok hófehérén

Tarka álmát meglesem.

Kebelének lágy fohászát

Röptein felcsókolom;

’S szűz légét az angyaloknak

Gyorsan értte elhozom.

Zengek néki altató dalt,

Millyen a’ kis föllegé,

A’ midőn a’ föld ocsudtát

Hajnalonta kémlelé.

’S majd ha ismét kék szemének

Napja égve felpirúl:

Egy szerelmes rámtekintést

Esdek értte csak dijúl.

És miként egy tiszta fölleg,

Dallva ’s vigan útazom;

De ha tőlem megtagadja:

Éjjé vál’ arczúlatom.

Bosszusággal elboritom

A’ világ határait:

És sikoltva szerte szórom

Kebelem villámait.

Forrás: Pájer Antal versei 1847.– Pesten, nyomtatott Beimel Józsefnél

Pájer Antal: Ajánlás

Rá ültem gyakran a’ nap súgarára

’S egész az égbe ringatám magam;

Ott le borúltam Isten zsámolyára

Melly fénynyel van behúzva gazdagon.

’S a’ csillagok felett, szándékom ellen,

Magasztaló énekre tört ki mellem.

Történt, hogy a’ királyi sasnak estem,

’S szárnyán a’ levegőt beútazám;

Alattunk a ’ véres csatákra lestem,

Végig tekintvén e’ szegény hazán.

’S a föllegek között szándékom ellen,

Mennydörgő dalra tört ki férfi mellem.

Bebúttam ollykor a’ sürű bokorba,

Hol búsan énekelt a’ csalogány,

’S mi nélkül életünk olly szörnyü csorba:

A’ szerető leánykált meglopám.

’S bokor, virág, lomb köztt, szándékom ellen,

Szerelmi dalra nyílt meg ifju mellem.

A’ milly akartlan fütyörész a szellő

Tavasznapokban rózabokrain:

Úgy ’s olly akartlan zengtek bút nyögellő

Dalt éltem tavaszában ajkaim;

De azt, mit igy dalolt, akarva szánja

A’ költő néked, szivem szent Hazája!

Forrás: Pájer Antal versei 1847. – Pesten, nyomtatott Beimel Józsefnél