Pájer Antal: Ajánlás

Rá ültem gyakran a’ nap súgarára

’S egész az égbe ringatám magam;

Ott le borúltam Isten zsámolyára

Melly fénynyel van behúzva gazdagon.

’S a’ csillagok felett, szándékom ellen,

Magasztaló énekre tört ki mellem.

Történt, hogy a’ királyi sasnak estem,

’S szárnyán a’ levegőt beútazám;

Alattunk a ’ véres csatákra lestem,

Végig tekintvén e’ szegény hazán.

’S a föllegek között szándékom ellen,

Mennydörgő dalra tört ki férfi mellem.

Bebúttam ollykor a’ sürű bokorba,

Hol búsan énekelt a’ csalogány,

’S mi nélkül életünk olly szörnyü csorba:

A’ szerető leánykált meglopám.

’S bokor, virág, lomb köztt, szándékom ellen,

Szerelmi dalra nyílt meg ifju mellem.

A’ milly akartlan fütyörész a szellő

Tavasznapokban rózabokrain:

Úgy ’s olly akartlan zengtek bút nyögellő

Dalt éltem tavaszában ajkaim;

De azt, mit igy dalolt, akarva szánja

A’ költő néked, szivem szent Hazája!

Forrás: Pájer Antal versei 1847. – Pesten, nyomtatott Beimel Józsefnél