Bezerédy Gergely: Barátomhoz

Mag das Schicksal seine Dolche schärfen,

Mag es alle seine Tyrannein

Zwischen mich, und dich Freund werfen,

Unser Bund ist ewig, Du bist mein.

TIDGE

Névnapod’ éje ölén álmodtam: „szellemi lénynyé

Változván hozzád szárnyaimon röpülék,

’S mert ma virágokkal koszorúzni akartalak Édes,

Flóra’ ragyogványit néked elődbe rakám,

Homlokodat viruló olajággal megkoronáztam,

Narcissot, ’s jázmint tüztem a’ lombi közé,

Nem feledék szerelem-rózsát béfonni, a’ sívnek,

’S tiszta rokonszenvnek könyjeivel locsolám.”

Illyen ajándékot készített néked a’ képzés,

’S ím a’ baráti kebel mostan elődbe viszi,

Én örömest teszem ezt, mivel a’ szép báju szerénység,

Ész, és Szív benned mind egyesülve mosolyg.

Ammint távolból ligetekben hallik az ének,

Éltedet olly bájjal folyja keresztül a’ kéj.

Kedv-egeden zivatar, pályádon tüske ne légyen.

Nap- ’s szerelem-súgár, béke ragyogjon azon.

Száz tavasz-évsorhoz gazdagság’ kincsit ohajtom,

’S nyilt kebelű társak’ hószinü tiszta szívét.

Ajkaidon piruló eper illatot öntsen örökké,

Bájoljon sziveket hív szemeidben a’ kék.

A’ létet nyujtó szépnemnek Adónisa légy te,

Tiszteljen téged minden erényteli fi.

Szent emlélkü Atyád’ nyomain lépdelj jeles ifju,

Fényes erényeinek csillaga utmutatód.

Drága Anyád fonjon koszorút édesb örömökből,

Testvériddel együtt abban a’ rózsa te légy.

Élj te elégülten mindig, ’s szeretett kebeleddel

Engem boldoggá tenni te el ne felejts! –

Forrás: Bezerédy Gergely versei 1836., Budán, Magyar Kir. Egyetem betűivel