Quelque chose en moi soupire,
Aussi doux que le zéphyre,
Que la nuit laisse exhaler,
Aussi sublime que l’ onde,
Ou que la feudre qui gronde;
Et mon coeur ne peut parler.
LAMARTINE
Mért tetszik nekem mennyünknek
tengere, melly kék!
Mert szemeid ragyogák égbe a’ kék
színü bájt.
Mért kedves nékem Szent György’
hószínü virága!
Mert e’ virág másod, szép színe tőled
ered.
A’ nap’ súgárit szeretem, mert fürtid’
aranyja’
Szálairól folynak mennyei fényzetei;
Mért szép a’ jázmin! mért bájol a’
rózsa szagával!
Mert azon illatozót szád lehelé ki
kegyes.
Forrás: Bezerédy Gergely versei
1836., Budán, Magyar Kir. Egyetem betűivel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése