Jó
bestületednek kell lenni az Emberek előtt néked, kit ők annyit nyírnak, annyit
fejnek; igy szóll egykoron a’ nyájat őrző Komondor egy árnyékban pihenő Juhoz.
Mellynek hallására nagyot sohajtván, monda könnyes szemekkel a’ szelid Állat:
Én másoknak elég tejet, elég gyapjat adok, mégis életemben soha nem ettem
sajtot.
Forrás: Décsei János meséji és versei
1825-1829., 1. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése