2017. ápr. 29.

Erdős Renée: Padovában



Padovában, Padovában
Sant’ Antonio templomában,
Egy sugaras délelőtt:
Gyönyörüen szólt az ének,
Három ifju pap misézett,
És fohásszal és imával
És virágok illatával
Szálltak égbe a dalok.
És sipoltak, lantot vertek
Énekeltek, tánczra keltek
A kicsiny, kecses, mosolygó
Donatello-angyalok.

Padovában, Padovában
Szant’ Antonio templomában
Egy sugaras délelőtt:
Asszonyoknak pártfogóját,
Asszonyszivek gyógyitóját
Arra kértem: engedné meg
(Nincsen benne semmi vétek)
Hogy megérjem a napot
- Hogy minél előbb megérjem
Erőben és egészségben –
Mikor neved hallatára
Többé el nem sápadok...

Padovába, Padovába
Sant’ Antonio templomába
Óh, hogy szállnék szárnyakon!
Vinnék gyertyát és virágot
Pénzt, könyörgést imádságot
Csakhogy vonná vissza szépen
A jó szent, mit tőle kértem,
S mit kegyesen megadott!
Mert az élet napsugára
Elszállt tőlem köddé válva
Ama naptól, hogy megértem
Erőben és egészségben:
Hogy a neved hallatára
Többé el nem sápadok...

Egy kis áldott szenvedésért,
Könnyért, csókért, hitszegésért,
Lázért, amely fölgyújt érted,
Üdvért, amely összeéget,
Mind a régi dőreségért,
Mind a rosszért, mind a szépért,
Óh, hogy mennék szárnyon szállva
Padovába, Padovába...


Forrás: Irások könyve 1905. II. évf. 1. sz. 1905.jan.1. Bp. - Írja, szerkeszti és kiadja: Erdős Renée

Erdős Renée: Féltékenység


- Olasz történet –

Annina tizenhárom éves volt, mikor keresztapja Lazaro Ricco neki a majmot hozta Lussinból, ahol éppen komédiások jártak.

A társulatnak nagyon rosszul ment akkoriban a dolga, a majom meg éppen betegeskedett, nyilván az éhségtől s ezért Lazaro potom pénzen megvette tőlük, hogy elvigye a keresztleányának Anninának, akinek másnap volt a születésnapja.

A kisleány morettiket várt, meg holmi üveggyöngyöket, esetleg egy rojtos fekete kendőt, amilyet a velencei leányok viselnek, ámbár ez utóbbira még – érezte – nem nőtt meg eléggé.

Ehelyett az öreg Ricco beállít a csúnya, éhes kis majommal és így szól:

- Annina kedvesem, az Isten és Szűz Mária szeressen téged és növesszen meg, hogy mielőbb férjhez mehess. Ezt a kis gavallért hoztam neked játszótársul, nagyon művelt és okos, csak csínján bánj vele, hogy meg ne harapjon, különben pedig a gyermekeket nagyon szereti.

Ezzel a lánc végét, amit eddig ő tartott, odaadta Annina kezébe komolyan és ünnepélyesen, jelezve, hogy e perctől fogva a majom kizárólag és mindörökre az ő tulajdona.

A majom komolyan nézte végig ezt a jelenetet és mikor a láncot Annina kezében látta, barátságosan vigyorogva húzta szét a száját, mint aki meg van elégedve a helyzettel.

*

Ettől fogva jó barátok lettek Annina és a majom.

Annina apja, aki kőmíves volt és csak este jött haza: egy hosszú póznát állított fel a kertszerű udvaron a majom számára, s a láncot odaszögezte a póznához.

A majom, akit Ruby-nak híttak, föl- és leszaladt a póznán, megült a tetején, bukfencet vetett a levegőben, sütkérezett, és körbeszaladt a füvön, amennyire a lánc engedte, úgy, hogy pár nap múlva már egész szabályos kis kört taposott ki magának a pózna körül.

Annina kivitte neki az ebédjét és a vacsoráját, leült mellé és elszórakoztak szépen.

A fürdővendégek pedig gyakorta megálltak az alacsony kerítés előtt és átkandikáltak rajta, hogy lássák a majmot.

A gyermekeknek különösen tetszett ez a dolog s a kis ház nemsokára nevezetes lett az új lakója folytán. Az előkelő fürdőzők, ha valamiképp szóba került, azt mondták:

- Elmentem a házig, ahol a majom lakik.

Vagy pedig:

- Ott találkoztam vele a ház előtt, ahol a majom lakik.

Annina, az apja, az anyja, a ház és a kert mind elvesztette jelentőségét, csupán a majom volt, mint létező valami, amiről érdemes beszélni.

*

Az idő azonban haladt előre a maga megszokott sebességével.

Annina tizenhat éves lett, s mert az anyja közben meghalt: neki kellett ellátni a házat.

Egész nap járt-kelt, takarított, főzött, a kertet gondozta és csak nagyon kevés ideje maradt arra, hogy a majommal foglalkozzék.

Különben is megunta már az állatot, nem érdekelte őt többé úgy, mint az első időben. A bohókás játékai nem mulattatták már, és ha a majom valamiért megharagudott rá, nem kérlelte, mint azelőtt, hanem egyszerűen végigöntötte egy dézsa piszkos vízzel.

Ám ez a közömbösség csak az otthon szűk körében lappangott, künn a falu, az egymást váltogat emberetek megtartották érdeklődésüket Rubyval szemben, és sok, igen sok fügét, narancsot és cseresznyét dobáltak be neki a kerítésen,amit Ruby mindannyiszor komoly piruettel köszönt meg.

Ám Annina haragudott ezért. Nem szerette, hogy a gondosan kisöpört kert dél felé már tele lett gyümölccsel és egyéb hulladékkal.

Rubyra gyakran rátámadott a seprűnyéllel.

- Nem szabad azoktól elfogadnod semmit. Értetted?

A majom nem értette. Tovább is majszolta az ajándékokat és nyilvánvalóan jól érezte magát a népszerűségben, mely körülvette.