Vagyok az Evangéliom Előéneke.
A szent próféták régen megjövendölék,
eljő Krisztus, hogy összegyűjtsön népeket,
mert e világnak fényessége ő maga.
Ez a hetedik ezredévben teljesült.
Azt mondották: a vakok meglátják bizony,
meghallják a siketek az Írás szavát,
hogy megösmérjék az Úristent mindenek.
Ezért hát, igaz szlávok, hallgassátok ezt:
ajándék ez a szent könyv, Istentől való,
az Isten jobbja nyújtja, hát vegyétek el,
romolhatatlan kincs, a lélek birtoka,
a léleké, amely magába zárja azt.
Máté meg Márk, Lukács és János bölcs szava
tanítja mind az embereket, szólva így:
Mindannyian, kik lelketeket fényleni
áhítjátok, hogy öröm legyen részetek,
hogy elűzzétek a gonoszság éjjelét,
hogy lemossátok e világ sok vétkeit,
hogy leljetek szent édenbeli életet,
hogy kárhozat tüzétől menekedjetek,
figyeljetek, vegyétek eszetekbe ím,
halljátok meg az igét, szláv testvéreim,
halljátok most a szót, az Istentől valót,
az ember lelkét feltápláló szent igét,
a bölcsességet erősítő szent igét,
a szót, amellyel Istent megösméritek,.
Miként fény nélkül szem nem örvendezhetik
az Úristen sok ékes alkotásain,
mert annak híján semmi meg nem látható,
akként ez írás nélkül lelkünk is sötét,
mivel az Isten törvényét nem ismeri,
a lélek szent törvényét meg nem ismeri.
Mert félheti-e Istenünket a siket,
eget zengeni aki nem hallott soha?
Aki pedig nem érzi virág illatát,
Istennek sok csodáját felfoghatja-e?
Hiszen az ember olyanná lesz, mint a kő,
ha ínye még soha nem érzett édes ízt.
Még inkább holtra válik a ti lelketek,
ha e szent könyvek nélkül éltek oktalan.
Testvéreim, ím megfontoltuk ezt mi mind,
s adunk tanácsot nektek, igen hasznosat,
mely megszabadít minden vétkes életet,
hogy állat módra, bujaságban éljen az,
hogy lelkét bűnre tékozolja esztelen.
Idegen nyelven hogyha egy szót hallotok,
bizony minthogyha rézkolomp csak zengene.
Szent Pál, tanítónk, ígyen szóla egykoron,
minek utána Istenhez fohászkodott:
kívánok szólni inkább öt szót, ámde azt
világos ésszel áhítanám mondani,
testvéreim hogy engem értve értsenek,
mintsem tízezret szóljak érthetetlenül.
Vajon ki az, ki e szavát ne értené,
ne látna benne tiszta példát arra, hogy
okos beszédet érthetően kell mondani?
Hiszen miként a gyarló testet rontja szét
az ínség, mint fekély, ha a teste éhezik,
akként a lélek sem tud élni éhesen,
ha Isten szava nem táplálja, szent kenyér.
Egy példát még, egy bölcsességgel ékeset:
kik szeretitek egymást, földi emberek,
ti Úrnak tetszőn növekedni áhítók,
melyőtök az, ki ne tudná: a tiszta hit
miként a mag, amely a termő földbe hull,
úgy szomjazza, ha emberszívbe elvetik,
Isten igéje felnövellő záporát,
hogy dús-kövérre zsendüljön a szent vetés?
Ki tudna minden példát végigmondani,
mely elítéli mind az olyan népeket,
kik élnek könyvek, érthető igék híján?
El nem mondhatja minden nyelv tudója sem,
mily gyámoltalan-gyönge ezek élete.
Hadd mondom el még a magam példázatát,
kevés beszéddel bár okosan szólanék!
Bizony mondom, ige nélkül a nemzetek
mezítlenek, és dárda, pajzs nélkül valók,
lebírják őket lelkünk ellenségei,
és az örök kín prédájául esnek ők.
Kik hadakoztok ellenséggel, nemzetek,
s legyőzni kívánjátok a szorongatót,
nyissátok hát ki jól eszetek ajtaját,
erős fegyvert adok ti kezetekbe ím,
kovácsolták az Úrnak szent igéiből,
hogy véle ördögnek fejére üssetek.
Mert az, ki elfogadja ezt a szent írást
- amelyből minden lelket megvilágító
krisztusi fényes bölcsesség igéje szól,
a Próféták beszédét fennen hirdető
Apostolok szava – ki elfogadja ezt,
az ellenségén bizonnyal erőt veszen,
szolgálván Isten diadalát, példaképp,
az enyészettől menekedik teste is,
pedig a testnek múlandó az élete,
ereje annak soha nem fogyatkozik,
és mivel Isten bátornak ítélte őt,
ott áll majd Isten trónusánál jobbfelől,
mikor az Úr tűzzel ítél el népeket,
az angyalokkal örvendezik szüntelen,
magasztalván az ő kegyelmes Istenét,
dicsőítvén e könyvek énekével Őt,
az emberekhez örök-irgalmas szívűt.
Dicsérjék hát az igaz Isten szent Fiát
az Atyával és Szentlélekkel mindenek,
mind az időknek végeztéig. Úgy legyen,
Ámen.
(Ford.: Rab Zsuzsa)
*
Cirill (827-869) eredeti neve Konstantin. Előkelő bizánci görög család sarja, Thesszaloniki katonai városparancsnok-helyettesének fia. Konstantinápolyban folytatott tanulmányai és pappá szentelése után a Hagia Sophia könyvtárosa lett. 851-ben diplomáciai küldetésben járt a szaracénoknál, visszatérése után szerzetes lett, de nemsokára ismét diplomáciai feladatokkal bízták meg, ezúttal a kazár kán udvaránál. 863-ban III. Mihály császár Rastislav nagymorva fejedelem kérésére bátyjával, Metóddal együtt Moráviába küldte hittérítői misszióba. 867-ben a két fivér Rómában megvédte II. Hadrián pápánál a szláv liturgia létjogosultságát, s a pápa mindkettejüket püspökké szentelte. Cirill ezután nemsokára megbetegedett, és egy római kolostorba vonult. Itt ette föl a Cirill nevet. A római Szent Kelemen-templomban temették el.
*
(Forrás: Cseh költők antológiája 9-10. old. – Válogatta és szerkesztette, az előszót, az életrajzokat és a tanulmányt írta Zádor András - Kozmosz Könyvek 1980.)
