Walter de la Mare: Kenderike

Forrás: http://termeszetbolond.hu/Magyarorszag-allatvilaga/Madarak/Kenderike

A lombos bokron, tüskék

és rózsák közt üde

kis fényesség cicázik,

egy csivogó kenderike.

Kicsike darab élet,

de ettől szépül át

a szél, a nap, a harmat:

a lüktető világ;

mintha szederinda s arany

rekettye, mind az övé

volna, kankalin, mézfű,

e pici föttyösé;

mintha csak érte virulna

itt minden, ami szép,

s egyetlen szárnycsapásra

egy dalba foszlanék

Ford.: Kardos László

(Forrás: Tiszántúli Figyelő – 1935.febr.)

Kiss Tamás (1912-2003): Emlékezés

Forrás: http://portal.debrecen.hu/programok/programajanlo/xdbikoltfeszt_programajanlo.html

Én megfogom, ami eltűnt,

megállítom, ami forog.

Most lázban ül téli kertünk;

nyári csókodra gondolok.

Nagy gondjaim vén bazárba

játékok sípjába tettem,

s az életem, az életem

kalitkába van bezárva.

Wágner nagy lelke bugyborog

most fülemben s az este

úgy szánt rajtam és úgy forog,

mint tavon a füsti fecske.

(Forrás: Tiszántúli Figyelő – 1935.febr.)

Sinka István (1897-1969): Zümmögő óda a fekete föld fiához

A te istened örök, a te fiaid szépek,

te csak dalolj – Erős vagy te mint amoda a hegyek,

miket Bihar emel s miken nyomorult apád járt

nyomorult talpaival, míg urai itták a bort

s puskázták a vadat…

S neki nem jutott, jaj! csak egy lerévült pillanat,

hogy sirathassa magát énekben,

keserűn egy nádihegedűn – Ámde

anyáid se éltek különben:

nyöszörgő tölgyfa bölcsőben, fűzfalábon

ringattak  t é g e d   ő k, tejért imádkozva

s hosszú szempilláikon könnyeket gyűjtve

a gyász elé, ha kardot fogtak néha

a bús földmívelők. Igaz, ők is

szikrázták a harcot, s igaz:

szemükbe kiült dalolni a szabadság.

Te csak dalolj! – hazámnak, hegyeimnek

egyetlen kősziklája: húsa húsomnak, vére véremnek –

Fuss ide hozzám, én vagyok az utolsó, nagy szeretőd:

a költő, ki megáldom dünnyögő barmaidat, fiad, lányod,

asszonyod, kicsi teknőd kovászát – s adok neked

a napjaimból egy napot… ha elfogadod irgalomból.

(Forrás: Tiszántúli Figyelő – 1935.febr.)

Keszi Imre (1910-1974): Sztoikus

Keszi Imre - forrás: mek.oszk.hu

Vonulj el a világból! rengeteg

a bánat itt. A keserű pohárból

jó nagyot húztál. Tisztulj meg a sárból,

mit csúfosan rád dobtak emberek.

Rejtsen el hát erdő és rengeteg,

arcod ne lássék elvadult szakálltól;

hegy árnyékába bújj, ahol madár szól

s végigsöpör eső és fergeteg.

S ha hallasz jajgatást mély hosszú este,

kezed ne nyújtsd ki, hogy a szenvedőt

segítsd: tudod a bajt maga kereste.

S ha látsz majd utat, harcra vezetőt,

el ne feledd, hogy jártál te már itten

s kevély léptében rádtiport az isten.

(Forrás: Tiszántúli Figyelő – 1934. dec.)

Eszterházy Pál nádor: Egy ártatlan ifjunak panasza Cupidora

Forrás: mek.oszk.hu

1.

Nyisd meg én torkomat keserves sírásra

Apollo, mert ímé jutok árvaságra,

Kiért, mint gelicze nem száll az zöld ágra,

Ugy szívem nem kiván jtni vígasságra.

2.

Nyissátok meg Musák szemeim forrását,

Keserű szívemnek neveljem sírását,

Echo kiáltsad meg lölköm sohajtását,

Ifjuságomnak gyászoljam fogyását.

3.

Mert sebet csináltál Cupido szívemben,

Kinek orvossága nincsen semmi fűben,

Mint az nap forgódik messze környületben

Ugy búm, s ugy bánatom forog én szívemben.