I. A
szerző indíttatása
II.
a) A
novella megalkotója
b) A
Dekameron jelentése
c) A
mű kerete
d) A
novellák jellemzői
e) Szereplők
f) A
sólyom feláldozása
h) A
Dekameron üzenete
III. Boccaccio
jelentősége
Giovanni
Boccaccio (1313-1375) olasz író, költő. Gazdag kereskedő törvénytelen fia.
Hányatott élete során két városhoz kötődött. Nápoly és Firenze, a
feudális-udvari és a városi-polgári kultúra lett életműve két fontos ihlető
eleme, s ezek párosulnak elmélyült klasszikus műveltségével. Dantéval és
Petrarcával együtt alkotja azt a nagy triászt, amelyet a 14. századi itáliai
humanista irodalom a „firenzei hármas korona” címmel ruházott fel. Hatásuk az
egész európai civilizációra kiterjedt.
Boccaccio
fő műve a Dekameron.
Boccaccio egyik legfontosabb
irodalomtörténeti érdeme az új
műfaj, a novella megalkotása (mely a
latin „újdonság” szóból származik). A novella rövid, prózai mű, amelynek
szerkezete egyenes vonalú, csak a kiválasztott személyre vagy eseményre
szorítkozik. Fontos eleme a főhősről festett jellemkép és fordulat, amely a
cselekmény látszólagos logikáját megtöri, az eseményeket felgyorsítja, s
csattanóval végződik.
A
Dekameron novelláiban a legfontosabb elem a fordulatos külső cselekmény. Boccaccio célja a szórakoztatáson túl
egy új, e világi erkölcsi felfogás népszerűsítése igényes előadással.
A Dekameron jelentése: tíz nap.
Boccaccio ezt a száz novellát tartalmazó gyűjteményét 1348-1353-ig írta. Az
olasz novella szó „újdonságot”, különös történetet jelent. A Dekameron valóban
egy ilyen különös történetet mond el.
