A MADÁR
Nyitva lánykámnál az ablak;
Oh ha kis madárka volnék
Rajta nyomba’ bérepülnék.
Ő kalitba zárna, - vizzel
Töltené meg a pohárkát
És kendermaggal a vályút.
Ámde én azt mondanám rá:
„Félre vízzel, félre maggal!
Tudd meg, a te vig madárkád
Nem szokott mást inni könnynél,
És enyelgő csókkal él csak!”
A LÁNYKA ÉVSZAKAI
Ment a leányka téli reggel
Bé a dér-lepett berekbe
Hervadott rózsát talált, - s szólt:
„Oh, szegény virág, ne búsulj,
Hogy szép korszakod letünék,
Hisz te éltél, és örültél
S élvezél öröm-tavaszt, míg
Végre zordon téli fagy jött.
Lásd, az én szegény szivemnek
Sorsa sokkal kínosabb;
Ez telet s tavaszt együtt lát,
A tavaszt ifjam szemében
És anyámén – a telet!”
A LEPKE-POSTA
Nyári lak nyilt ablakában
Ült a leányka nyári reggel;
S a virágokról közelből,
Tarka lepke libbenék be
És leszállt a leányka fürtjén.
Ablakot csak az, s a lepkét
Megragadja, s úgy szeretné
Megszelidíteni foglyát.
„Szép fogoly, ne szállj el ujra,
Csókolgatlak, simogatlak,
Csak maradj itt kezemen!”
Hasztalan! Mihelyt kisurran,
Rögtön az üveg felé tör.
Végre megszánván a lepkét,
Ablakot nyit a leányka:
„Menj tehát, menj, háladatalan!
Ámde vidd hirül azoknak,
Kik tehozzád mind hasonlók:
Jobb bizony ha el se jönnek
Hogy ha nem tudnak maradni!”
AZ ÁLOM
Ágyra dőltem lankadt-áradottan,
Elfeledni álom közt a bú-bajt;
S ím álom lopódzott vánkosomhoz
Mely fülembe ezt a szót susogta:
„Föl, föl, ébredj, itt a szép leányka,
Vesd szemed föl, és fogaddsza csókját!”
És szemem föl is vetém örömmel; -
Hol az álom? – mint a füst eloszlott:
Hol a leányka? Szárazon s vízen túl!
És a csók? Az itt van, ah, - a vágyban!
A VÁLASZTÁS
Nézek a leány-seregre
S egyre kémlem, egyre kémlem;
Azt szeretném, a ki legszebb,
S im csak egyre tétovázok.
Ennek a szeme mosolygóbb,
Annak virulóbb az arcza,
Harmadiknak ajka teltebb,
Negyediknek szíve forróbb.
Igy tehát egyetlen egy sincs
A kiben ne volna ollyan
Ami szívemet ne vonná,
Egyiket se vethetem meg, -
Oh tehát bár csak lehetne
Megcsókolnom valamennyit!
Ford.: Győry Vilmos
Forrás: Hunyadi-album. Szerkesztették Szabó Endre és Szathmáry György. Budapest, Athenaeum 1878.
