Uno von Schrowe: Adj’ Isten, magyar!

A te utad fény koszoruzza,

az enyémen – jaj! – hó porol át:

Adj’ Isten, magyar, puszták fia,

Testvéred köszönt, csapj parolát!

Hajdan kürtszódra rendült a föld,

Hol paripáid elrobogtak.

Zimankó zúgta legendáid,

Hol őrtüzeid fellobogtak.

Kardod szögön lóg. Rónádon most

Nincs harc, rézsűdön nincs zendülés.

Ebéd nyomán, dus dülőiden

Virágba fakadt a zsendülés.

Buckáidon a rekkenő nap

Érleli szőlőd vérpirossá.

Nedüjétől lesz költőd hangja

Zengővé, álma biborossá.

Kurjantásaid röpke szárnyon

Repülnek pusztáról pusztára.

Szájtátva fülel a nagyvilág

A kivirágzott nótafára.

Ám ki tudja, hogy Suomi földjét

Ugartöréskor vérrel sózom?

Mit bánja más, hogy egy ingujjban

Marcona mackóval birkózom?

Régen engem is jól ösertek:

Sisakom barka bús forgója

Mikor átuszott a tengeren,

Lábujjra állt a tarka gólya.

De a harcmezőn, azt hiszitek,

Hogy szülőföldem elfeledtem?

Visszahivtak a karcsu nyirfák;

Ha bárányfelhő szállt felettem.

Haj dinom-dánom másutt: e föld

Ott hajdinánál ócskább ocsú.

Nekem ez a rög paradicsom,

Melytől örökké fáj a búcsú.

Hangák földje és lankák zöldje

Termi delivé a babámat.

Ha fenyő sir, az én szivemből

Veri az eget a búbánat.

Hol ily azur az ég azurja?

Nyári éj hol ily holdvilágos?

Csillag hol csókol égi lángot,

Mikor az ablak hóvirágos?

Sellők tajtékja harsog zenét,

Ha kedvemre a táncot lejtem –

Édes szavára hiú hirnév

Csalóka szavát elfelejtem.

A te utad a fény koszoruzza,

Az enyémen – jaj! – hó porol át:

Adj’ Isten, magyar, puszták fia,

Testvéred köszönt, csapj parolát!

Ford.: Faragó József

*

Uno von Schrowe (1853-1886) a fennofil ébredés ismert nevű poétája, akinek itt közölt költeménye csaknem minden finn iskolakönyvben olvasható. A vers hetedik strófája a harmincéves háborúra céloz, amelyben a régi német krónikásoktól csatakiáltásuk után („hakkan päälle!” = „csak a fejét!”) hakka-peliitta-knak nevezett finn harcosok voltak Gusztáv Adolf legfélelmetesebb katonái. A tizenegyedik versszakban említett „égi láng” az északi fényre vonatkozik. Suomi Finnország nemzeti neve.

Forrás: Keleti Ujság 12. évf. 258. szám Cluj, (Kolozsvár), 1929. nov. 11.