Most már keresni kell a hárfán…
Ha rája ülök felzizeg,
Zakatol, zug ezerre pattan…
Felöleli a ferde Mindent,
De nem nekem és nem miattam.
És nem enyém. Csak zug…
Vakon…
Ha néha este igazra csendül,
Már nem hiszem. Csak felneszel
Két bus kagylóm,
És issza tiszta, étheri csendjét
A messziről jött hangsugárnak…
Issza: vakon…!
Mint egy tántorgó, éhes koldus
Vetem magam a falatért…
És semmi… semmi…
Marad a döngő bivalybőgés…
A hárfa hangja nem hallatszik,
Vagy nincsen is…
És keresek a néma hárfán…
Megmarkolom a hurokat
És semmi… semmi…
Csak visszafáj a régi éjjek
Lágyan lepergő hangsugára.
És hallgatom csukott szemekkel,
Mert jó igy: mit sem látni, hallani…
Jó igy: vakon…!
Forrás: Keleti Ujság IV.
évf. 60. szám Cluj, (Kolozsvár), 1921. márc. 27. vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése