Minden élet csoda-jussán, nyugodt, tiszta hevüléssel
száll a dal és követel és bontja színes szirmait
s milyen jó, hogy aki tegnap létét céltalannak látta,
szívdobogva csupa-ritmus, dalos verset ír ma itt,
milyen jó, hogy ágasbogas, komor, fájó fátumunkba
- szent törvény rendelte így el, balzsamul alkalmasint –
manók, villik pajkos arca itt-ott mégis bekacsint.
Ifjúság, te vagy a minden, menthetetlen menedékünk,
kínbantermett dús derű és könnybelábadt győzelem,
ifjúság, be jó, hogy érzem tiszta, áldott áradásod,
ahogy minden poklon át is kitartasz még s jössz velem
Ifjúság, az Istenarcra formált ember végső kincse,mágikus
utolsó fegyver, mely csodára képesít:
egy cseppje egy méregtengert mosolyosra édesít!
Minden élet csoda-jussán, áhítatom csillagívén
felszegzem a sötét égbolt négy sarkára hitemet,
s ha van, ki e Wittenbergát megtámadni merészeli,
mindnyájunkat minden láva mindörökre betemet,
mert az ifjúság parancsol, mert az élet kötelesség,
mert a vágy a végtelené s vágyad az, hogy odajuss
s merthogy minden, minden élet: mulhatatlan csoda-juss!!
Forrás: Keleti Ujság 12.
évf. 296. szám Cluj, (Kolozsvár), 1929. dec. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése