Máskép kellene látni, tenni,
több szépet tudni észrevenni,
s parány csodát, ha szárnya rebben,
hívőbben várni, teljesebben.
Virág így hogy gyűljön csokorba?
így, persze, minden sors mogorva,
bizalmatlanra sorvadt lelkünk
mélyén csoda, ha kínra leltünk?
Csak egy kis mély, nyugodt bizalmat,
nem csüggedni, sorsunk ha hallgat,
bírni, ha támad gáncsok ezre
rosszat sohasem feltételezve.
Nem adni fel semmit, míg végleg
a végső gyertyák is nem égnek,
hisz aki tud maradni jónak,
azt fátumok midig megóvnak.
Ha nem feszítünk rá vitorlát
a szél csak paskol: bamba korlát;
rémült szíve, előítélet
nyomán hogy nőjön győztes élet?
Máskép kellene látni, tenni,
több szépet tudni észrevenni,
előlegezni, mit se félni
és merni hinni, merni élni!...
Forrás: Keleti Ujság 12.
évf. 223. szám Cluj, (Kolozsvár), 1921. szept. 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése