Csupa pára és dermedt tompulat,
bénultság, köd, borzongtató szelek:
nehéz, tántorgó, törtvonalu lét,
életnek, szentnek, hogy érezzelek?
A színevesztett keziben nincs egyéb,
csak száz meséből száz halotti váz:
az emberre, ha védetlen szive,
ilyenkor semmi, semmisem vigyáz.
Pára minden s a félsóhaj se más,
amellyel mindent ködbe lehelek,
pedig állnak csupaszon is a fák,
és nem hullnak, csak halott levelek…
Forrás: Keleti Ujság 12.
évf. 235. szám Cluj, (Kolozsvár), 1929. okt. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése