Te szegény, piszkos uccaseprő,
ki hajnali, álmos lámpavilágnál
hideg undorral tisztogatod
a világ szemetét, találkoztam veled.
Tisztességtudón köszöntél s egyszeribe
csordultig telt a szivem alázattal
és szeretettel. Most is magam előtt
látom gyűrötten ragyogó ábrázatodat,
testedre keményedett rongyruhádat
vörös ujjaidat s torzonborz
bajszod fölött a pálinka gőzét.
Még a késő délutáni órákban is
eszemben tévedsz, szeretném megállítani
a korzós népeket, elmondani nekik,
hogy kora hajnalban láttalak,
kicsit megváltónk vagy, a sötétség
leple alatt elveszed a világ büneit.
De csak legyintek és téged szólitalak
meg gondolatban: Ha az üdvösségre jutsz,
testvér, ne feledkezz el rólam!
Forrás: Keleti Ujság 12.
évf. 296. szám Cluj, (Kolozsvár), 1929. dec. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése