Az ezerszinü őszt a hegyeinkről
lekoptatja a novemberi szél
s már ijedtebben szakad fel a sóhaj
és mogorvábban él az, aki él.
Decemberre már senkisem kiváncsi,
a Mindenben az örök Semmi rág
s mosolyt nem kap a Semmi bús csodája:
a vérszegény és fárad hóvirág.
Az ősz végső, harmatos dalocskáit
elnémítja, bekormozza a köd:
jaj, titkos, szent, százhuru összefüggés,
mely természetet s embert összeköt!...
Forrás: Keleti Ujság 12.
évf. 296. szám Cluj, (Kolozsvár), 1929. dec. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése