Nem elég még önmagában a jóság,
most meg kel tudni mutatni is azt,
de ez a gesztus messze van a jótól:
sokszor megállit, sokszor megriaszt.
Titka van ennek; meg hogyan tanuljam?
az én jóságom állóviz, tavi:
kristálytiszta, de hullámot nem küldöz,
nem tudom kincsét átkiáltani.
Baj kell legyen a jóságom körül még:
az igaz jók sem adnak: árad az,
szégyenülten fut el a szent varázstól
a közönyösség, az érdek s a dac.
A bibliai angyalt várja lelkem,
ki szárnyával, mely legendás-fehér,
a holt vizet oly élővé borzolja,
hogy hulláma a végtelenbe ér.
Forrás: Keleti Ujság 12.
évf. 252. szám Cluj, (Kolozsvár), 1929. nov. 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése