Uram
Mennyi sorsot adtál
Mennyire szomorut
Mennyire emberit,
Oh, minden minden sorsban
Hogy fut az én sorsom is
Hogy futok minden sorsban!
Oh, Uram
De keserves
Nagy bus kezekkel mérted
Ezt az én ifjuságom
De közös kincsből mérted!
Lelkedbe rejtett arcod
Csak egyre kell keresnem.
De nagy isten-jóságot
Hullattál el szivemben
Az éjszakákon által
De nagy huzóerővel
Ölelsz egyre te többi
Nyomorultad sorával.
Be elfutnak a könnyek!
Be elválnak a csókok!
Be elhalnak a testek!
Itt állok partjain
TE hullámzó vizednek.
Látom kalászainkat
És látom temetésünk.
Oh, Isten, Istenünk
Be nem lesz soha végünk!
Forrás: Keleti Ujság 12.
évf. 296. szám Cluj, (Kolozsvár), 1929. dec. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése