Peterdi Andor: Ami még ott maradt…

A Felföldön születtem én,

Szegény legény.

Késmárki szél zenélt nekem

a fenyvesfödte bérceken,

Fönt sas repült, lent sírt a Vág,

Ott tanultam az első imát.

Én volnék most ott – Istenem,

Vad idegen?

Ébren s álmodva odajár

Lelkem, az álmodó madár.

Ott más kapál s olt venyigét,

Mégis enyém: a föld s az Ég;

A hegyi szél hozzám oson,

Mint ős rokon

S ha zúgnak itt az éjtszakák,

Izen a fenyves és a Vág

S mint jó szüle: felém karol

Szülőfalum a hegy alól…

Ha visszamégy, meséld el otthon,

De úgy, hogy szívük megdobogjon:

A csonka törzs nem csonka egyben

A hitünk nagy, egész töretlen.

A hitünket vidd el a szívedben,

Ha visszamégy…

Ez legyen az istenhozzád,

ez a mi dacos szent hitünk:

Hogy egy lesz még a test s a rész,

S ezért itt minden harcrakész…

Ezt mondd el, ha visszamész…

Forrás: Gyakorlati pedagógia 1-2. sz.1939.

Lévay József: Ünnep ez a szép nap

Ünnep ez a szép nap; szívben, templomokban

a hazaszeretet fáklyája kilobban,

Fényt derít a múltra,

Mikor szent hév gyújtá lelkünket, arcunkat,

S szabadságért vívott gyönyörű harcunkat

A világ bámulta!

Tavaszi sugártól a természet ébred,

Hegyen, völgyön, síkon megmozdul az élet

És nem hagy pihenni;

Dalok zendülése, zászlók lobogása

Hívogat bennünket örök bajvívásra,

Emlékezni, tenni.

Jeltelen sírjukból e napon kiszállnak,

Körültünk lebegnek a dicsőült árnyak,

Vértanúk és hősök,

Buzdítnak, hogy szentelt nyomaikban járjunk,

Boldogabb jövőt is csak magunktól várjunk

És legyünk erősek.

Mi pedig, kik ama kort még nem feledtük

S dicső küzdelmében részünket kivettük

Verejtékkel, vérrel,

Mutassuk az utat bölcsen intve, óva,

Melyen viharűzött nemzetünk hajója

Biztos parthoz r el.

S ha örök álomra hajtjuk le fejünket,

A túlvilágra is kísérjen bennünket

Hit és remény szava:

Hogy rég elfelejtett hűlt poraink felett,

Szabadsága szárnyán naggyá emelkedett

S felvirult a haza.

Forrás: Gyakorlati pedagógia 1-2. sz.1939.

Móra László: Márciusi ének

Magyar márciusban

Dobbanjatok szívek!

Régi dicsőséghez

Legyetek mind hívek.

Zászlók lobogjatok,

Szívek dobogjatok,

Magyar márciusban

Higgyetek, bízzatok!

Magyar márciusban

Nézzetek csak széjjel:

Még mindig van magyar

Megkötözött kézzel,

Ki vérzik, küszködik,

Hitéért üldözik…

Véreink ezerje

Ártatlan bűnhődik.

Magyar márciusban

Ne halljatok könnyek!

Szülessen ereje

A magyar ökölnek,

Szilaj akaratnak,

Tüzes büszke dacnak,

Amitől a lángok

Újra szárnyra kapnak!

Magyar márciusban

Szívek szava szálljon

S harsogjon viharként

Végig a világon:

Vért virágzó rabság,

Évtizedes gazság,

Ássák már a sírod:

Ébred az igazság!

Győzni fog, győzni fog

Miként negyvennyolcban,

Vagy tán még annál is

Ezerszerte jobban!

Mert a mi harcunkban

Szívünk beledobban,

Mert a mi harcunkban

Az Isten is ott van!

Forrás: Gyakorlati pedagógia 1-2. sz.1939.

Tábori Piroska: Márciusi hit

A mi kezünk nem harcra termett,

S gyűlöletet nem ismerünk,

De puskánál és gyűlöletnél

Erősebb fegyver nagy hitünk.

Hisszük, nem örök a sötétség,

Új napkelte virrad reánk

S a réginél is virulóban

Támad fel újra szép hazánk!

Hisszük, hogy Kárpátok vidékén

Minden bimbó nékünk fakad

S hegyek folyók el nem felejtik

A régi magyar dalokat.

Hisszük, hogy Bánát dús vidéke

Terem még nekünk kenyeret

S vidám dalunk visszaverik majd

Az erős erdélyi hegyek.

Hogy a sok otthontalan árvát

Hazavezetik az utak

s a sors félelmetes, szürke könyve

Boldog magyar jövőt mutat!

A mi kezünk nem harcra termett

S gyűlöletet nem ismerünk,

De minden fegyvernél erősebb

Hazánkért élő nagy – hitünk!

Forrás: Gyakorlati pedagógia 1-2. sz.1939.