2019. máj. 16.

Peterdi Andor: Ami még ott maradt…




A Felföldön születtem én,
Szegény legény.
Késmárki szél zenélt nekem
a fenyvesfödte bérceken,
Fönt sas repült, lent sírt a Vág,
Ott tanultam az első imát.
Én volnék most ott – Istenem,
Vad idegen?
Ébren s álmodva odajár
Lelkem, az álmodó madár.
Ott más kapál s olt venyigét,
Mégis enyém: a föld s az Ég;
A hegyi szél hozzám oson,
Mint ős rokon
S ha zúgnak itt az éjtszakák,
Izen a fenyves és a Vág
S mint jó szüle: felém karol
Szülőfalum a hegy alól…
Ha visszamégy, meséld el otthon,
De úgy, hogy szívük megdobogjon:
A csonka törzs nem csonka egyben
A hitünk nagy, egész töretlen.
A hitünket vidd el a szívedben,
Ha visszamégy…
Ez legyen az istenhozzád,
ez a mi dacos szent hitünk:
Hogy egy lesz még a test s a rész,
S ezért itt minden harcrakész…
Ezt mondd el, ha visszamész…

Forrás: Gyakorlati pedagógia 1-2. sz.1939.

Lévay József: Ünnep ez a szép nap




Ünnep ez a szép nap; szívben, templomokban
a hazaszeretet fáklyája kilobban,
Fényt derít a múltra,
Mikor szent hév gyújtá lelkünket, arcunkat,
S szabadságért vívott gyönyörű harcunkat
A világ bámulta!

Tavaszi sugártól a természet ébred,
Hegyen, völgyön, síkon megmozdul az élet
És nem hagy pihenni;
Dalok zendülése, zászlók lobogása
Hívogat bennünket örök bajvívásra,
Emlékezni, tenni.

Jeltelen sírjukból e napon kiszállnak,
Körültünk lebegnek a dicsőült árnyak,
Vértanúk és hősök,
Buzdítnak, hogy szentelt nyomaikban járjunk,
Boldogabb jövőt is csak magunktól várjunk
És legyünk erősek.

Mi pedig, kik ama kort még nem feledtük
S dicső küzdelmében részünket kivettük
Verejtékkel, vérrel,
Mutassuk az utat bölcsen intve, óva,
Melyen viharűzött nemzetünk hajója
Biztos parthoz r el.

S ha örök álomra hajtjuk le fejünket,
A túlvilágra is kísérjen bennünket
Hit és remény szava:
Hogy rég elfelejtett hűlt poraink felett,
Szabadsága szárnyán naggyá emelkedett
S felvirult a haza.

Forrás: Gyakorlati pedagógia 1-2. sz.1939.

Móra László: Márciusi ének




Magyar márciusban
Dobbanjatok szívek!
Régi dicsőséghez
Legyetek mind hívek.
Zászlók lobogjatok,
Szívek dobogjatok,
Magyar márciusban
Higgyetek, bízzatok!

Magyar márciusban
Nézzetek csak széjjel:
Még mindig van magyar
Megkötözött kézzel,
Ki vérzik, küszködik,
Hitéért üldözik…
Véreink ezerje
Ártatlan bűnhődik.

Magyar márciusban
Ne halljatok könnyek!
Szülessen ereje
A magyar ökölnek,
Szilaj akaratnak,
Tüzes büszke dacnak,
Amitől a lángok
Újra szárnyra kapnak!

Magyar márciusban
Szívek szava szálljon
S harsogjon viharként
Végig a világon:
Vért virágzó rabság,
Évtizedes gazság,
Ássák már a sírod:
Ébred az igazság!

Győzni fog, győzni fog
Miként negyvennyolcban,
Vagy tán még annál is
Ezerszerte jobban!
Mert a mi harcunkban
Szívünk beledobban,
Mert a mi harcunkban
Az Isten is ott van!

Forrás: Gyakorlati pedagógia 1-2. sz.1939.

Tábori Piroska: Márciusi hit



A mi kezünk nem harcra termett,
S gyűlöletet nem ismerünk,
De puskánál és gyűlöletnél
Erősebb fegyver nagy hitünk.

Hisszük, nem örök a sötétség,
Új napkelte virrad reánk
S a réginél is virulóban
Támad fel újra szép hazánk!

Hisszük, hogy Kárpátok vidékén
Minden bimbó nékünk fakad
S hegyek folyók el nem felejtik
A régi magyar dalokat.

Hisszük, hogy Bánát dús vidéke
Terem még nekünk kenyeret
S vidám dalunk visszaverik majd
Az erős erdélyi hegyek.

Hogy a sok otthontalan árvát
Hazavezetik az utak
s a sors félelmetes, szürke könyve
Boldog magyar jövőt mutat!

A mi kezünk nem harcra termett
S gyűlöletet nem ismerünk,
De minden fegyvernél erősebb
Hazánkért élő nagy – hitünk!

Forrás: Gyakorlati pedagógia 1-2. sz.1939.