A hosszú fal tövében
Jár fel- s alá sötéten
A téboly-hadsereg,
Mint csillagok, kométák,
Vagy megvetett próféták,
Külön-külön úton.
Kint döng vidám vasárnap,
A torkok bort zabálnak,
A nép, a nép mulat!
S mint víg koldus, vagy vándor,
Unt verkliszó viháncol
Az ablakrácson át.
A rács, a rács a végzet,
A rácson-túlra néznek
A fénytelen szemek,
Hol téboly-szép mennyország
Hintázza renyhe sorsát
Vasárnap délután.
Mély hangok mormogása,
Emlékek gyatra gyásza
Mint tömjén füstje leng,
S a lopva kúszó bánat
Szívem bús szomszédjának
Szegődik lassan el.
Ó, menni, egyre menni,
Faltól falig kerengni
Vad átok űzi mind!
Sötét bűnök bokáznak
Életnek és halálnak
Beomló partjain.
S a szomszédos ligetben
Száz ócska verkli reccsen,
A nép, a nép mulat!
A céda nyújtja testét,
Csókolják, hull a festék,
És bőg a saxophon.
(Budapest)
Forrás: Széphalom, (2).
p. 437. (1928)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése