2019. máj. 16.

Horváth Béla: Sötét ház




A hosszú fal tövében
Jár fel- s alá sötéten
A téboly-hadsereg,
Mint csillagok, kométák,
Vagy megvetett próféták,
Külön-külön úton.

Kint döng vidám vasárnap,
A torkok bort zabálnak,
A nép, a nép mulat!
S mint víg koldus, vagy vándor,
Unt verkliszó viháncol
Az ablakrácson át.

A rács, a rács a végzet,
A rácson-túlra néznek
A fénytelen szemek,
Hol téboly-szép mennyország
Hintázza renyhe sorsát
Vasárnap délután.

Mély hangok mormogása,
Emlékek gyatra gyásza
Mint tömjén füstje leng,
S a lopva kúszó bánat
Szívem bús szomszédjának
Szegődik lassan el.

Ó, menni, egyre menni,
Faltól falig kerengni
Vad átok űzi mind!
Sötét bűnök bokáznak
Életnek és halálnak
Beomló partjain.

S a szomszédos ligetben
Száz ócska verkli reccsen,
A nép, a nép mulat!
A céda nyújtja testét,
Csókolják, hull a festék,
És bőg a saxophon.
(Budapest)

Forrás: Széphalom, (2). p. 437. (1928)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése