Sötét az éj. A Duna hajlatánál
a híg sötétnél sötétebb a néma
Bazilika, mely mint valami vár áll:
legendás mennyek büszke omladéka.
Esztergom alszik. Barna kupolákon
a szél se zizzen. Sűrű csillagokban
ragyog minden világ. A földön álom.
Nyáréji csend. és csak a Duna csobban.
Örök folyam csobban. S vajon mit érez
a főpap ki halálos végzetéhez
száll a teremből, melynek ablakába
halkan hallatszik ma a folyam-ének?
Vajon figyel-e, mint makacs vezérek
a meg nem torpanó folyam dalára?
Budapest, 1927 július
Forrás: Széphalom, (1).
358a. (1927)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése