Ünnep ez a szép nap; szívben, templomokban
a hazaszeretet fáklyája kilobban,
Fényt derít a múltra,
Mikor szent hév gyújtá lelkünket, arcunkat,
S szabadságért vívott gyönyörű harcunkat
A világ bámulta!
Tavaszi sugártól a természet ébred,
Hegyen, völgyön, síkon megmozdul az élet
És nem hagy pihenni;
Dalok zendülése, zászlók lobogása
Hívogat bennünket örök bajvívásra,
Emlékezni, tenni.
Jeltelen sírjukból e napon kiszállnak,
Körültünk lebegnek a dicsőült árnyak,
Vértanúk és hősök,
Buzdítnak, hogy szentelt nyomaikban járjunk,
Boldogabb jövőt is csak magunktól várjunk
És legyünk erősek.
Mi pedig, kik ama kort még nem feledtük
S dicső küzdelmében részünket kivettük
Verejtékkel, vérrel,
Mutassuk az utat bölcsen intve, óva,
Melyen viharűzött nemzetünk hajója
Biztos parthoz r el.
S ha örök álomra hajtjuk le fejünket,
A túlvilágra is kísérjen bennünket
Hit és remény szava:
Hogy rég elfelejtett hűlt poraink felett,
Szabadsága szárnyán naggyá emelkedett
S felvirult a haza.
Forrás: Gyakorlati
pedagógia 1-2. sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése