Piros volt az átküzdött harcok színe,
Hősök
vérében szikrázó rubint,
Bíborpiros
és forró, mint a vér,
Mely
a szívünkön átdobban megint.
Fehér szín az ártatlanság színe,
Kinek
sem ártó békés nyugalom,
E
színre vágyik annyi millió szív
E
szomorú völgyeken s halmokon.
Zöld volt mindig a reménységnek színe,
S
ha tiszta szív táplálta, semmi árny
Be
nem takarta, mint szabad mezőkre
Felhőtlenül
ha tűz a napsugár.
Piros-fehér-zöld együtt: ezer évnek
Lelkünkbe
forrott képe vágy!
Múltunk
s jövőnk szűz lobogója minket
Harcban,
békében el ne hagyj!
Óh,
légy velünk! Mi is veled leszünk!
Érted
minden küzdelmet felveszünk!
S
ha azt kívánja egyszer a haza:
Alattad,
érted mi is elveszünk!
Forrás: Gyakorlati pedagógia 1-2.
sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése