Óh,
Árpád-házi Szent Erzsébet!
Te
hozzád száll forró imánk,
Nyomorba,
gyászba hullott néped,
Ma
Téged hív, tekints miránk!
Fogadd
szívednek jóságába
Elhagyott,
árva népedet,
Lebegjen
oltalmad palástja
Elborult
életünk felett!
Óh,
elhagyatottak Patrónája
Szent
égi jóság, tiszta fény,
Egy
koldus ország népe vár ma
Könnyekbe
fúló életén,
Hogy
mindennapi kenyerünket
Rózsákká
változtassad át
S
könnyünkön át, minket szemünk vet,
Lássunk
még boldogabb hazát.
Óh,
Árpád-házi Szent Erzsébet,
Szeretet,
jóság harmatja,
Add
vigaszán egy szent reménynek,
Hogy
megvirrad itt valaha,
Hogy
lesz itt még egy boldog élet,
Nem
leszünk mindig koldusok
És
szegény, árva magyar néped
Virulni,
élni, győzni fog!
Forrás: Gyakorlati pedagógia 10-12.
sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése