Március szép ibolyája,
Sok vérharmat hullott rája;
Szedtem, szedtem, szedegettem,
Koszorúba kötözgettem
Oda szántam, édesanyám,
Bős fejedre, édes hazám:
Hogy fürtös hajadba tűzve,
Gondod, bánatod elűzze.
Haj, de hajnalnak hasadtán,
Vidám március szép napján,
Viszontlátva édesanyám,
Hogy talállak, édes hazám?
Kifosztva, bár le nem győzve,
Megcsonkítva, megvesszőzve,
Hull a véred sok sebedből,
A koszorúm véres ettől.
Könnyeimmel mosom egyre,
De a könnytől vér nem megy le.
Sóhajomtól fel nem szárad,
Csak jobban ég, jobba árad.
Gyertek fiúk, gyertek lányok,
Márciusi tanítványok,
Bíránk, ha a földön nincsen:
Meghallgat fenn a jó Isten!
Ha búnkból csak új bú támad,
Sóhajtól nem fut a bánat,
Vért ha nem mosunk le könnyel,
Mossuk le hát – vérözönnel.
Koszorúnk akkor lesz tiszta,
Ha a harcból jövünk vissza:
És anyánkat lelkes dallal,
Koszorúzzuk diadallal!
Gyertek fiúk, gyertek lányok,
Márciusi tanítványok,
Aki minket megsegítsen:
Él az Isten!
Forrás: Gyakorlati pedagógia 1-2.
sz.1939.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése