Csengery János: Elszakított földön

Magyar föld alattam, magyar ég felettem,

Régi galambbúgás a mély rengetegben:

Magyar a levegő, amelyet beszívok,

És Istenem, néha mégis úgy megsírok!

Mert e magyar földön idegenek járnak,

Törvényt kénye-kedve szab itt a barbárnak,

Ezen a levegőn most bitorlók híznak

Örvendve kajául a „győzelmi” díjnak.

Hát egy ezeréves ország így széthullhat?

Nirvána nyelhet el olyan dicső múltat?

Európa feledte, mennyivel adósunk,

Azért darabolta szét eleven húsunk!

Nem! Isten e földet magyarnak teremté,

Két dicső királyát fölavatta szentté;

Töröktől, tatártól megmentett a karja,

Az nem lehet, hogy most romlásunk akarja.

A szerető atya nemcsak szeret: büntet;

Ő is szeret, azért büntetett bennünket.

Talán megelégli immár szenvedésünk,

Hittel, bizalommal hozzá ha megtérünk.

Megérem, nem tudom, de hiszem nincs messze:

Az ígéret-földje nincs számunkra veszve.

Azt hirdeti nékem vadgalamb búgás:

Leszáll mireánk még az Isten áldása!

Forrás: Gyakorlati pedagógia 10-12. sz.1939.