Madarász Emil (1884-1962): Kilenc nap

 

Fertő, türelmet.

Parton vagyok még s érdemetlen sárra,

Tisztán, szűzen, mocsoktalan még,

Két remegő karom térdemre zárva,

Itt ülök a holnap vasrácsa előtt.

 

Kilenc nap, kilenc éj fogok itt ülni,

Kilenc nap, kilenc éj fogok itt várni,

Míg bele nem vakulok a sírva-várásba

Akkor jöhetsz te,

Jöhet akármi.

 

Messzi napnyugaton, avaros hegyoldalt

Ott pislogat, halkul, haladó csillag.

Én szegény csillagom, lángja mult, kiégett hatágú csillagom

Zsoltáros Dávid szent lobogó csillaga, - halkul elalszik.

Be jó is, hogy meghalt apám, a főpap,

S hogy rég halott ükanyám, hárfás Debora.

Be jó is, hogy voltunk, hogy immár elmúltunk,

Hogy kifáradt, vén lelkünk kilenc éj multán,

Kilenc nap húnytán, fertő a tied.

 

Nem kapunyitás, amire még várok,

És szemre se méltatom a sanda ajtón állót.

Én piros holnapom:

Álmaim, - késő, jövetlen holnapja

Én tőled búcsúzom.

Én számot adok és leszámolok

Elibéd tárva szívemet, a vérzőt.

 

Kilenc nap, kilenc éj fogok itt ülni,

Kilenc nap, kilenc éj nézheted: tiszta lesz

Mg bele nem vakulok a sírva-várásba

Akkor jöhetsz te,

Jöhet akármi.

 

Messzi napnyugaton, avaron hegyoldalt

Ott pislogat, halkul, haladó csillag.

Én szegény csillagom, lángja mult, kiégett hatágú csillagom

Zsoltáros Dávid szent lobogó csillaga, - halkul elalszik.

Be jó is, hogy meghalt apám, a főpap,

S hogy rég halott ükanyám hárfás Debora.

Be jó is, hogy voltunk, hogy immár elmúltunk,

Hogy kifáradt, vén lelkünk kilenc éj multán,

Kilenc nap húnytán, fertő a tied.

 

Nem kapunyitás, amire még várok,

És szemre se méltatom a sanda ajtón állót.

Én piros holnapom:

Álmaim, - késő, jövetlen holnapja

Én tőled búcsúzom.

Én számot adok és leszámolok

Elibéd tárva szívemet, a vérzőt.

 

Kilenc nap, kilenc éj fogok itt ülni,

Kilenc nap, kilenc éj nézheted: tiszta lesz

 

Azután elmegyek.

 

Forrás: Renaissance 2. évf. 2. sz. 1911. jan. 25.

Madarász Emil (1884-1962): Most odaadnám a legszebb álmom

 

A keresztútnál nincs tovább,

ti szegény lézengő ritterek…!

A földbe szúrom csorba lándzsám,

ráakgatom a lelkemet,

szegény, lézengő lelkemet.

 

A keresztúton hátra-nézek

s letörlöm orcámról a vért

és odaadnám a legszebb álmom

valakinek a könnyeért,

egy értem ontott könnyeért.

 

Forrás: Renaissance 2. évf. 2. sz. 1911. jan. 25.

Madarász Emil (1884-1962): Fehér csudák

 

Szikrázva kél az őszi hajnal,

ott lobog a háztetők felett;

a bank előtt katona posztol:

ölnyi bosnyák gyerek.

 

Kaputól jobbra, kaputól balra

hat lépést vág ki a csontinú láb,

alábukó hold nézi, nézi

a mannlichernek kék vasát.

 

S a tiszta, szűz hajnalodásból

most pár fehér folt villan el:

Leányok jönnek - - hófehérben.

Mind énekel.

 

Csapongó dallal, hófehérben,

mámoros nótás, víg csapat.

A bank előtt fülel a silbak:

ölnyi, fekete hegyi-vad.

 

Figyel riadtan. Nyaka fordul csak

a hófehér csudák után.

Azután csönd lesz. És a silbak

lehajtja fejét tétován…

 

Forrás: Renaissance 2. évf. 2. sz. 1911. jan. 25.

Madarász Emil: Perekopnál

Perekopnál áll egy magas sírhalom, sírhalom,

Vörös kőből emléktábla van azon.

Nyugszik ottan harminc-nehány Bugyonni-huszár,

Harminc között magyar három:

Kovács István, Juhász János, Hajdu Pál.

Perekopnál felszerelt a kommuna, kommuna,

Ezerötszáz orosz hold a vagyona, vagyona.

Dolgozik ott kétszáz-néhány kommunár,

Ahol meghalt Kovács István, Juhász János, Hajdu Pál.

Perekopnál minden piros reggelen, reggelen

Kilenc traktor a szántásra kimegyen, kimegyen.

Kilenc traktor minden reggel

Ott a dombnál díszmenetben szalutál:

- Adjon isten, valamennyi Bugyonni-huszár, 

Meg tinektek Kovács István, Juhász János, Hajdu Pál.

Forrás: A magyar költészet gyöngyszemei - Mai magyar költők 17. old. - Ifjúsági Könyvkiadó