Diószeghy Mór (1857-1907): Sokszor nagyon nehéz…

Sokszor nagyon nehéz az élet,
Utunk sivár pusztára téved.
Nincs egy forrás a sivatagba’,
Sem egy árnyék, mi enyhet adna,
Az éj leszáll s nem gyúl ki csillag,
Nincs balzsamja emésztő kínnak.

Éles rögön érzik a lábad,
Minden nap meghal egy-egy vágyad,
A köny már kiapadt szemedből,
Biztató szó embertől nem jő.
Lelked sajog, kétségtől tépve
S remegve nézel fel az égre.

S azután vége lesz a MÁNAK,
A temetőn egy sírt megásnak,
s ott mindennek örökre vége!
Hát ez az élet reménysége?
Küzdő ember jutalmát várja
S jutalma ott a ronda sárba’?

Nem. Nem csalhat meg édes álmunk,
Éj után virradatot várunk.
Ne mondjátok balga mesének,
E hittel könnyebb lesz az élet.
Igy nem olyan sötét az éjjel…
Ezt a hitet ne tépd hát széjjel.

Forrás: Tanulók Lapja 6. évf. 35. szám, 1899. aug. 27.