2019. júl. 6.

Petőfi levelei – IX. Bajza Józsefhez




Pozsony, 1. Június. 1843.
(3)

         Mélyen tisztelt Tekintetes úr!

Örülnék, - ha sorsom jelenleg bármin is engedne örülnöm, - hogy forró tisztelemet kijelenthetem, annyival is inkább, minthogy Vachott Sándor Úr által van szerencséje levelemnek a Tekintetes úr kezeibe jutni. Oh az én sorsom! Mily szép reményekkel jöttem Pozsonyba, mily kilátásokkal, - és minden, minden oda! Fekete Gábor nem fogadott be társaságához, mert, midőn ide értem, már fölösleges számmal voltak tagjai; s így nem maradt egyéb hátra, mint irás által biztosítani itt maradhatásomat. És most igy vagyok: egész nap irom a Záborszky által szerkesztett országgyűlési tudósításokat, s a fizetés oly nyomorú, hogy elég megszereznem mindennapi kenyeremet. S a mellett szemem, mellem gyengűl; s e száraz foglalkozásnál a múzsa is kerűl. Ily körülmények közt örömest itt hagynám Pozsonyt, s szinésztársaságot keresnék, bármilyet, csak hogy időmet tökéletesen el ne vesztegessem; de igy, a mint vagyok, lehetetlen – koldús vagyok!

Meg fog a Tekintetes Úr bocsátani, hogy sorsom panaszlásával untatom; de nekem senkim sincs a világon, senkim, ki előtt bizalommal nyithatnám meg keblemet. – Itt küldök ismét néhány verset, azon kérelmem ujitásával: hogy velök a legnagyobb szigorral bánni méltóztassék; ha csak egy van is köztök jó, vagy egy sincs! Nyugtasson legalább az: hogy rosz munkával nem léptem a világ elé. Tekintetes Úr tanácsát, miszerint a népdalokat is mértékben írjam, követtem a „távolból”-lal; aligha sikerrel. – Lisznyayval közelebbről megismerkedtem. – Mind tens Vörösmarty urnak, mind a Tekintetes Urnak szives indulatába ajánlva magamat, vagyok

         A Tekintetes Urnak
                                                                           örök tisztelője
                                                                           Petőfi Sándor.

Forrás: Dr.Badics Ferencz: Petőfi levelei. Petőfi-Könyvtár XXIII. füzet. Bp., 1910.

Petőfi levelei – VIII. Frankenburg Adolfhoz




         Tekintetes szerkesztő úr!

Kéretik a versek szerzői által, méltóztassék azokat áttekinteni, ha megfelelők-e az 1844-ki Emlény kivánatainak? s ha igen vagy nem, at t. cz. Heckenast úrnál kijelenteni, hogy tudják magokat mihez tartani.

         A Tekintetes szerkesztő úr tisztelői

                                                                  Petőfi és Jókay.
         Pest, april 10-kén, 1843.

Forrás: Dr.Badics Ferencz: Petőfi levelei. Petőfi-Könyvtár XXIII. füzet. Bp., 1910.

Reményi József: Éretten



Kortyolva iszod a bort, de még élsz,
érett vagy s éretten szólsz, ha ítélsz.
Zavaros korban a rendet hajszolod,
s távoli kertben a rejtélyt szagolod.

A tegnap kertjében, régen eltűntben,
sötétlő multadban, széppé vált bűnben.
Nem is volt bűn e mult, ifjúságod,
hátha a rend kertjét megtalálod.

A holnap kertjében, a képzeletben,
reklámok nélküli békekeretben.
A béke kertjében, te holt leszel,
ámde sírodból a szív felneszel.

Érett vagy, kevés új öröm érhet,
tanyád a késő nyár, az ősz kérked.
Borostás arcodon a ma utüskéje,
napfény szemeden a közel ősz éje.

Forrás: Napkelet 1938. 16. évf. 3. sz. 182. l.

Petőfi levelei – VII. Bajza Józsefhez




Kecskemét, Mart. 14-n 1843.
(2)

         Tekintetes Szerkesztő Úr!

Van szerencsém néhány dalt küldeni, azon alázatos kérelemmel, hogy szigorú vizsgálat után ha lesz, mely világot látni érdemes, azt az Athenaeumba fölvenni, s ha jut, közőlök a Honderűnek is adni méltóztassék. – Bátorkodom erre a Tekintetes Urat kérni, minthogy Petrichevich választásában nem igen bízom; s üres munkával a közönséget fárasztani nem akarnám. S ha egy sem érdemes? jó; maradjon mind homályban. Inkább semmi, mint rosz. – Három versem közől, mely még ki nem jött, kérem a „Könyeim” s „Ujság” cziműt örökre kihagyni az Ath.-ból; nagy ellenszenvem támadt irántok. Nem tudom, mit ér az „első szerep” czimű; de örülnék, ha méltó volna a megjelenésre; mert első fölléptemre emlékeztet. Egyébiránt Tekintetes úr itéletére bízom.

Fejérvárt oda hagyók, s Kecskemétre jövénk, hol nem a legjobban megy társaságunknak. A szinészetben, noha még csekély, de még is észrevehető haladásom; egy párszor már volt szerencsém a közönség figyelmét megnyerni, megtapsoltatni; mi négy hónapos szinésznek elég. Folyó hó 23-n lesz jutalomjátékom, nagy ügygyel bajjal, de még is kivívtam, hogy Lear legyen. A bohóczot játszandom benne; a mit megkapni szinte nem kevés küzdésembe került; mert mennyi az ármány a szinészetnél. Gyakran jajdulok föl: isteni művészet, mért ördögök papjaid!

Minthogy épen jó alkalom van, (Szabó József igazgatóm van Pesten,) bátorkodom a Tekintetes urat kérni, méltóztatnék az Ath. azon számait elküldeni, melyekben verseim vannak. A mult év első feléből 1 szám, a másodikból 2 szám, s az ideiből szinte kettő. – Szinésztársaim kételkednek, hogy én volnék az a Petőfi, kinek az Athenaeumban versei jőnek. Kételkedjenek! keveset törődöm rajt, nem nekik irok. – Ha terhére nem lesz a Tekintetes urnak, könyörgök, méltóztassék megirni, melyek jőnek ki verseim közül az Ath.-ban s Honderűben. Munkáim megválasztásában még egyszer a legnagyobb szigoruságot kérve, maradok a
         Tekintetes Urnak
                            tisztelő szolgája
                                                                           Petőfi Sándor.

Forrás: Dr.Badics Ferencz: Petőfi levelei. Petőfi-Könyvtár XXIII. füzet. Bp., 1910.

Reményi József: Emlék


 
Az emlék fájó tüze
járja át lelkedet.
Az emlék fanyar íze
csípi a nyelvedet.
Az emlék fáradt karja
öleli álmodat.
Az emlék foga marja
bánatos ajkadat.

Az emlék vére folyik
mai ereidben.
Az emlék lába botlik
a gép erdeiben.
Az emlék süvegével
díszíti fejedet.
Az emlék hűségével
bántja életedet.

Forrás: Napkelet 1938. 16. évf. 3. sz. 182. l.